A MÚOSZ Zenei Szakosztályának blogja

Práczky István a két mellszobor romantikus előtörténetét mutatta be 2011. július 25-én a népes hallgatóságnak. A remekmívű Liszt-mellszobrot dr. Gerő Katalin készítette a Budavári Önkormányzat és a Zeneszalon Kft. megrendelésére, a Liszt-év alkalmából.

A Zeneszalont Práczky István ügyvezető és Szilasi Alex zongoraművész 2004-ben alapította, hogy megidézze a romantika eltűnt szalonvilágát egy csöppnyi művészetkedvelő közösség, valamint zenei kultúránk gyökereinek bemutatását a műértők számára. Ennek érdekében helyezték előtérbe Chopin életművét és Liszt baráti körének romantikus szalonkultúráját. 2005-től tudatosan készültek Chopin születésének 200. évfordulójára, a 2010-es ünnepségekre. A díszhangversenyt a Művészetek Palotájában tartották, ahonnan a tévé és a rádió is sugározta. Élvonalbeli lengyel zenekart hívtak meg hozzá, s a koncertet a francia Pleyel gyár legújabb hangversenyzongoráján adták elő. A produkciót azután Lengyelországban is megismételték. Ennek hatására Szilasi Alexet tavaly a Chopin2010 emlékbizottság elnöke, Waldemar Dąbrowski megajándékozta Bolesław Syrewicz 19. századi szobrász Párizsban felállított köztéri szobrának másolatával. Szilasi a bronz mellszobrot itthon közcélra ajánlotta fel. Dr. Nagy Gábor Tamás, Budavár Önkormányzatának polgármestere örömmel segítette az ügyet, és azonnal testvérvárosi kapcsolatot kezdeményezett a lengyel főváros történelmi óvárosával. Tavaly októberben Wojciech Bartelski polgármester a magyar nemzeti ünnepen Budavárra látogatott. Szilasi Alexet ekkor Chopin-útlevéllel látta el, amit csak igen kevés művész kaphat meg a világon.

Liszt és Chopin szobra Budapesten először és - legalábbis egyelőre - utoljára együtt

A cserébe felajánlott Liszt-szobor elkészítésére még decemberben dr. Gerő Katalint kérte fel az önkormányzat és a Zeneszalon Kft. A szobortervet a Budapest Galéria (a köztéri szobrokért felelős szervezet) bírálóbizottsága dicsérettel elfogadta. A szobor idén május végén került ki a kőbányai öntödéből, hogy most bemutatkozzon a sajtónak, mielőtt Varsóba kerül, a Varsói Felkelés augusztus 15-i nemzeti ünnepére. (Ha Varsóban járunk, feltétlenül látogassunk el a Varsói Felkelés Múzeumába is!)

A két szobor most először és utoljára „találkozott”. Fryderyk Chopin szobra a budai Horváth-kertbe kerül, Liszt Ferenc új mellszobra pedig a varsói Łazienki parkban társul Chopinéhez.

René Roudaut, budapesti francia nagykövet közbenjárásának köszönhetően dr. Gerő Katalin szobrának másolatát el fogják helyezni a párizsi Luxembourg-kertben, ahol az ajándékba kapott Chopin-szobor eredetije áll, hogy a francia zenekultúrát meghatározó két zeneköltőt munkásságuk hajdani helyszínén együtt lehessen látni.

Szilasi Alex zongoraművész a sajtóbemutatón

A szoborbemutató egy ausztrál fotóművész jóvoltából meglepetéssel is szolgált. A fotós 13 perces videoklipet készített az öntés fázisairól és annak kézműves munkálatairól, és ezt levetítették a megjelent nagyszámú közönségnek. Kísérőzenének Szilasi Alex egy 12 perces művet választott: Liszt XII. Magyar Rapszódiáját játszotta a videoklip alá, és noha előzetesen nem látta a filmet, a darab előadását – a vetítés második percében indítva – pontosan a végére fejezte be. Teljesítményét a hallgatóság lelkes ünnepléssel jutalmazta.

A hajdani két jó barátot, Lisztet és Chopint ezentúl együtt köszöntheti a közönség Varsóban és Párizsban egyaránt.

Dobi Ildikó

Tavaly nyáron – a Chopin-bicentenárium évében – Szilasi Alex zongoraművészt, mint a lengyel zeneszerző avatott tolmácsolóját, az a kitüntetés érte, hogy a varsói Chopin2010 emlékbizottság elnöke, Waldemar Dąbrowski úr neki adományozta Bołeslaw Syrewicz, 19. században élt szobrász Chopint ábrázoló, Párizsban felállított köztéri szobrának másolatát.

Práczky István ügyvezető és Szilasi Alex zongoraművész – mint a Zeneszalon Kft. megalapítói – 2005 óta készültek a Chopin-bicentenárium méltó megünneplésére. Ennek szellemében határozták el, hogy az adományozott mellszobrot közcélra ajánlják fel. A Budavári Önkormányzat polgármesterével, dr. Nagy Gábor Tamással arra a közös elhatározásra jutottak, hogy ezért a gesztusért cserébe Budavár egy Liszt-büsztöt adományoz Varsó történelmi óvárosának.

A portrét dr. Gerő Katalin szobrászművész készítette el közérdekű felajánlásként. Augusztus 13-án a két fővárosi kerület testvérvárosi szerződést ír alá, és ezen alkalommal avatják fel a Łazienki királyi parkban, néhány lépésre Chopin magányos emlékművétől, Liszt Ferenc mellszobrát.

Szilasi Alex ajándékba kapott Chopin-szobra Budán, a Horváth-kertben kap helyet.

Az alkotás nyilvános hazai bemutatójára július 25-én került sor, ahol Chopin és Liszt, a két barát  szobra utoljára találkozott.

Gerő Katalin Liszt-szobra

Dr. Gerő Katalin szobrászművész – a Liszt Ferenc Zeneakadémia Baráti Körének vezetőségi tagja, valamint a Magyar Haydn Társaság elnökségi tagja – kérésemre megosztotta gondolatait a szobor megalkotásának folyamatáról.

Liszt szobrának megformálásához a zeneszerző életének, egyéniségének ismeretén kívül, szüksége lehetett hiteles képi dokumentumra is. Mi volt az első lépés, amit elkerülhetetlennek tartott?

Megkerestem Eckhardt Máriát, a Liszt Emlékmúzeum nyugalmazott igazgatóját, aki rendelkezésemre bocsátotta féltve őrzött Liszt-fotóalbumát, amelyből lefényképeztem a számomra fontos ábrázolásokat.

Egyértelmű volt az ön számára, hogy a zeneszerzőt melyik életkorában kívánja ábrázolni?

Az világos volt előttem, hogy fiatalkori portrét szeretnék mintázni, mert tudtam, hogy a szobor Varsóba kerül. Miután Chopinnel Liszt a harmincas éveiben kötött barátságot Párizsban, nyilvánvaló volt, hogy nem az idős mester arcát kell megjelenítenem. Miután a szobrot a Łazienki parkban, tehát kültéren tervezték felállítani, ezért az életnagyságúnál nagyobbra kellett készítenem.

Mi volt az alkotási folyamat első lépése?

Először egy tartószerkezetet kell felépíteni, amely képes a nagy súlyt megtartani. Ebben az esetben ez 110 kiló agyagot jelentett. A következő lépés a mintázás, amelyet megelőzött  Liszt arcának anatómiai tanulmányozása. Az életkorán túl olyan karakterjegyeket is szerettem volna ábrázolni, ami ezt a rendkívüli energiával bíró egyéniséget jellemezte. Leírták róla, ha egy helyiségbe belépett, minden szem felé fordult. Nem véletlen, hogy a nők körében is népszerű volt, így női szobrászként ennek megmutatása is szándékomban állt. Ugyanakkor az arcvonásoknak tükrözniük kellett azt a harmóniát és a benne rejlő tudatosságot, bölcsességet is, ami egész életét áthatotta. Volt még egy vonása, amit meg kellett jelenítenem: Liszt mindezeken túl jó ember volt, aki másokon segített anélkül, hogy szórta volna a pénzt, pontosan tudta, ki az, aki megérdemli a támogatását, és ki az, aki nem. Nagyon remélem, hogy a szobor a szemlélő számára visszaadja ezeket az emberi vonásokat is.

A szobor bemutatása során láthattunk egy videofilmet is, amelyben végigkövethettük az öntési folyamatot.  Ez váratlan élményt szerzett a jelenlevőknek….

A National Geographic fiatal ausztrál fotóművésze, Warren Richardson, Magyarországon járva, egy vonat ablakából véletlenül látta meg az öntöde épületét, ami felkeltette érdeklődését. Bejutva az öntödébe botlott bele az én gipsz büsztömre, mely épp öntésre várt. A sors akaratából szinte „beleszeretett” a szoborba, és ettől kezdve végigfényképezte az öntés folyamatát. Azért is ragadta meg ez a környezet, mert a technológia több száz, vagy talán több ezer éve is változatlan, csak kézi erővel végezhető. A felvételek már elkészültek, amikor mi találkoztunk. Megbeszétük, hogy a szobor sajtóbemutatásának időpontjáig összeállít egy rövid filmet a látottakról.

A 13 perces alkotáshoz Szilasi Alex zongoraművész egy 12 perces Liszt-zeneművet választott, amelyet kitűnő érzékkel röviddel a film elindulása után kezdett el. Így – mint a némafilmek korában – percre pontosan végigkövette zongorajátékával a filmen látható eseményeket, mintha meg lett volna komponálva. Ez óriási élmény volt nem csak nekem, hanem a jelenlévők számára is.

A Liszt-szobor és alkotója, Gerő Katalin, valamint Szilasi Alex zongoraművész a sajtóbemutatón

A szobor tehát útjára indul, hogy méltó helyére kerüljön…

Igen, Varsó óvárosába, Chopin emlékműve közelébe. A lengyelek eddig féltékenyen őrizték a parkot, más szobor elhelyezésére nem volt precedens. Most azonban úgy döntöttek, hogy Chopin és Liszt közeli évfordulója kapcsán erre sor kerülhet. Ez óriási megtiszteltetés számomra.  Bízom abban, hogy a szobor egy második példányát sikerül még a bicentenárium évében Magyaroszágon is elhelyezni.

Herbert Veronika