Néhányan kedvezményesen megvásárolhattuk a Helikon gondozásában megjelent kártyalapokat, szám szerint 100 darabot és a hozzá tartozó „puskát”, azaz megfejtésfüzetet a zeneszerzők sorszámát, nevét, születési és halálozási évét, legfontosabb műveit. A füzetet azonban a játék idején nem volt szabad előzetesen megnézni. Az est hangulatát emelte ifjabb Balázs János, a 2011. évi Liszt Ferenc emlékére rendezett Nemzetközi Zongoraverseny III. helyezettje, azaz a magyar nyertes. Balázs János tehetségéről mindannyian meggyőződhettünk, hiszen fantasztikusan széles skálájú a repertoárja. Bárkiről szó esett, legyen az Lully, Satie, Mozart, Chopin vagy Enescu, azonnal eszébe jutott valamelyik zongoradarabja, mi több, fejből el is játszotta. Mindenkitől tudott idézni.

ifj. Balázs János

Batta András bevallotta a száz zeneszerző válogatásának egyéni szempontjait. Sokféle meggondolás alapján hozta meg a számára is súlyos döntést, hogy ki szerepeljen a világ leghíresebb száza között. Kizárólag már nem élő zenészeket választott, akik közül az utolsó a 2006-ban elhunyt Ligeti György volt. A korban első és az utolsó zeneszerző között 700 év telt el. Batta András mentségére felhozta, hogy tanáros is a válogatása, és bizonyára lényegesen különbözik attól a szemponttól, amelyik 50-60 évvel ezelőtt mondjuk Szabolcsi Bencét vezérelhette volna. Ezért került be a sorba például az újító Erik Satie. Továbbá talán többen szerepelnek a régebbiek közül, hiszen manapság hangversenytermeinkben a régi zenék reneszánszát tapasztaljuk. Az újabbakat lényegesen kevésbé játsszák nálunk, mert a zenekarok félnek a befogadók ízlésétől, tehát maradnak bemutatásra a legfeljebb 19. századiak. Még valami: nem meglepő, de nincsenek női zeneszerzők a kiválasztottak között, de igyekezett a többieket a szerint válogatni, hogy ki volt a zene műfajában újító jelentőségű, korszakformáló egyéniség.

Aradi Péter és Batta András

A játékban részt vevők között volt Eckhardt Mária Liszt-kutató is. Remek ötletet adott, hogy a kártyák körét 30 vagy 50 darabra szűkítve lehetne gyerekekkel játszani, illetve tanítva játszani. Sokunknak nem segített a kártyák hátoldalán lévő leírás, de a kép sem, mert a legtöbb zeneszerzőről alig láthattunk valaha portrét. Az ismertebbekről, főleg a magyarokról persze igen. Az ismertebb arcok közé tartoznak Bach, Mozart, Beethoven, Mahler, Bartók, Kodály, Erkel vagy Liszt.

Az egyik játékasztal

A megjelentek mindjárt kifaggatták a legilletékesebbet a Zeneakadémia felújításának állapotáról. Batta András megnyugtató választ adott: reméli, hogy 2013. október 22-én, a névadó Liszt Ferenc születésnapján megtarthatják az épületben az ünnepi nyitó hangversenyt. Példaképpen felhozta a most épülő hatalmas operaházat Firenzében, ahol a félkész teremben máris tartanak előadásokat. A Zeneakadémia bonyolultabb ügy, mintha újat építenének, mert egy 19. századi műemlék épület Zsolnay-csempéire és Róth Miksa üvegablakaira vigyázva kell 21. századi technikát beépíteni a díszes, ódon falak közé. A múlt és a jövő szorításában nem egyszerű a feladat. A pincében próbatermet, öltözőket és kiszolgáló helyiségeket építenek.

Szöveg: Dobi Ildikó

Fotók: Novotny Anna

MEGHÍVÓ

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Zenei Szakosztálya

és a Helikon Kiadó

tisztelettel meghívja Önt

Batta András

Ki kicsoda?

című zenetörténeti társasjátékának

játékkal egybekötött, zenés bemutatójára

2012. január 26-án, csütörtökön 16 órára

a MÚOSZ székházába

(1064 Budapest, Vörösmarty u. 47/a)

A játékot zenével illusztrálja:

ifj. BALÁZS JÁNOS

a Liszt Ferenc emlékére rendezett, 2011. évi Nemzetközi Zongoraverseny

III. helyezettje

Moderátor:

ARADI PÉTER újságíró, a MÚOSZ Zenei Szakosztályának elnöke

A kártyajáték és a Helikon Kiadó más, zenei tárgyú kiadványai a rendezvényen kedvezményesen megvásárolhatók.

A belépés ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A MÚOSZ Zenei Szakosztálya három neves zenészt hívott meg a könyv szereplői közül, akikkel Aradi Péter, a szakosztály vezetője beszélgetett a népes hallgatóság előtt. Ők: Szalóki Ági énekesnő, Farkas Róbert és Szalai Antal hegedűművészek, zenekarvezetők.

A könyv szerzői egyenként felkeresték a cigány értelmiség tagjait, és családjuk történetéről valamint pályafutásukról kérdezték őket. Kiderült, a megkérdezettek szívesen vállalkoztak az interjúkra, s adták közre gyerekkori környezetük emlékeit, fényképeit.

Szalóki Ági már ismerte a két szerző korábbi munkásságát, ezért örömmel nyilatkozott, ahogy szokott, a maga szelíd és őszinte modorában. Családja csak édesanyja (Orsós família) részéről beás cigány, mégis édesapja muzikalitása és mesélőkészsége indította az útjára. Tizenkét éves korában kapott egyszer egy beás énekgyűjteményt. A VIII. kerületben nőtt fel, a házban sok zenész élt. Példaképe akkor az Ando Drom és Mohamed Fatima volt. Nagyszülei ötven évet sem értek meg, ezért Erdély egyik kis településén, a Válaszút nevű kis községben (Bonchida mellett), Kallós Zoltántól tanult néprajzot. Azután következett a Zeneakadémia. Kanizsa közelében élő roma rokonait csak tavaly látogatta meg először. Nagyapjának, Orsós Józsefnek hét testvére volt, köztük még egy József! „Jó kedvük volt a keresztelőn” – mondja hamiskás mosollyal. Mivel rajta nem látszik a származása, gyakran szidják előtte a cigányokat. Ilyenkor ő is cigánynak vallja magát. Büszke rá, hogy dalaival meg tudja szólítani a sajátjait. A Milla tüntetésén nem politikai meggyőződésből, hanem a nemzetiségek közötti párbeszéd kedvéért énekelte el a Himnuszt. Művészként nem hajlandó félni, ha Himnuszt énekel, de most kihívta maga ellen a sorsot. Ahogy ellentétes politikai nézeteket valló szülei nála, a konyhájában, egy pohár pálinka után már jobban szót értenek egymással, legszívesebben azt mondaná az egész országnak, hogy igyunk meg együtt egy korty pálinkát, és utána szeressük egymást. Hat önálló lemeze után először lesz szólókoncertje a MÜPÁ-ban, eddig nem volt önbizalma hozzá. Végül bájos hangján egy meghatóan szép mezőségi dalt énekelt: „Devla, Devla tekints le ránk, / legyen nekünk, cigányoknak állandó tanyánk…” kezdettel.

Szalóki Ági

Farkas Róbert nem szívesen adja ki magát idegeneknek, de amikor két ilyen kiváló művész, mint a könyv szerzői keresték meg, azonnal megtalálta velük a hangot. Nála a családtörténet nem egyszerű, mert olyan sokan voltak, hogy számon tartani sem lehet mindet. Miskolcon született, de hamar Pestre, a VII. kerületbe költöztek. Miskolcra csak nyaralni járt a nagyszülőkhöz. Barna bőrén erősen látszik a származása, mégis alig találkozott gyűlölettel. Zenész volt a család is, a hegedű a játékszerei közé tartozott. Úgy véli, a zene jóra nevel, fejleszti a személyiséget, adja a baráti társaságot, a sokféleség pedig közös kultúránkat erősíti. Felesége – egyben a menedzsere – nem cigány származású. Több hangszeren tud játszani. Édesapja mindenhová vitte magával. 14 évesen került a 100 Tagú Cigányzenekarba. Ott már korán kiváló muzsikusokkal ismerkedett meg, mint Boros Lajos, Berki László stb., akiknek az élete példa volt számára, mígnem maga is a 100 Tagú egyik vezető prímása lett. Sokat utaztak együtt a világban, az összezártság sok mindenre megtanította. 10-12 év után kezdett más műfajok után érdeklődni: klezmer, balkáni muzsika, tangó, klasszikus zene. Elvégezte a Zeneakadémiát, majd a Besh o droMban működött. Négy éve alapította zenekarát, a Budapest Bárt. Együtt kerestek új idolokat a 20-30-as évekből (pl. Karády-számokat). A fiatalok ma már nem szórakoznak kávéházi vagy cigányzenére, de a 16-22 éves korosztályt is megragadja ez a muzsika, ha saját idoljai éneklik a dalokat. Zenélnek a MÜPÁ-ban, a MOM-ban és a Katona József Színházban is. Játszanak Liszt-dalokat, Astor Piazzolától darabokat. Róbert tanított hátrányos helyzetű gyerekeket Brazíliában, aztán „átugrott” Argentínába tangóharmonikát tanulni. Kedves hangszere még a gitár, mert általában sokféle stílust kedvel. Az esten Hubay Jenő egy darabját játszotta el zongorakísérettel – lélegzetelállítóan.

Farkas Róbert

Szalai Antal volt Aradi Péter harmadik beszélgetőpartnere. Megköszönte, hogy a szerzők megkeresték, mint mondta, olyan izgalommal várta őket, mint az orvost. Korniss Péterhez már több évtizedes ismeretség fűzte. Pestszenterzsébeten született, majd a VIII. kerületbe költözött, ahol híres prímásokat ismert meg. Egyszer egy ismerőse megkérdezte tőle, mennyit ér a hegedűje. Az összeg hallatán az illető megjegyezte, hogy „te jó ég, drágább, mint a szekrényünk!”. Négy évtizeden át volt a Honvéd Együttes vezető prímása. Játszott már elegáns svájci szállodákban, itthon a Gundelnél, a Silvanus Hotelben és rendezvényeken „asztali” muzsikát. Rengeteg külföldi felkérésnek tesz eleget tizenhárom tagú együttesével. Vendége volt Ausztrália csodálatos operaházának is. Manapság már csak az idősebb korosztály rajong az operettért és a magyar nótáért, és a kávéházi cigányzenére egyre kevésbé van igény, ezért Szalai is elsősorban a virtuóz színpadi előadásokat kedveli. Hogy milyen nagyszerű művész, arról ott helyben is meggyőződhettünk, amikor zenekarának bőgősével és cimbalmosával csárdást, verbunkost és frisset játszottak nekünk.

Szalai Antal

Szöveg: Dobi Ildikó

Fotók: Jekken Péter

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Zenei Szakosztálya

tisztelettel meghívja Önt

egy zenés beszélgetésre

Závada Pál és Korniss Péter Egy sor cigány c. könyvének muzsikus szereplőivel,

2011. december 7-én, szerdán 17.30 órára

a MÚOSZ székházába

(1064 Budapest, Vörösmarty u. 47/a)

A beszélgetés résztvevői:

SZALÓKI ÁGI énekes

FARKAS RÓBERT hegedűművész

OLÁH KÁLMÁN jazz-zongoraművész, zeneszerző

SZALAI ANTAL hegedűművész, prímás

Beszélgetőtársuk:

ARADI PÉTER újságíró, a MÚOSZ Zenei Szakosztályának elnöke

Az est muzsikus vendégei nemcsak beszélgetni, hanem zenélni is fognak!

A Corvina Kiadó által megjelentetett Egy sor cigány c. könyv a rendezvényen kedvezményesen megvásárolható.

A belépés ingyenes, minden kollégát és érdeklődőt szeretettel várunk!

Néhány szó a közreműködő művészekről

SZALÓKI ÁGI utóbbi évtizedünk egyik legnépszerűbb énekesnőjévé vált. Mint mondja: „Kaptam egy klasszikus alapot, ezzel egy időben elmélyültem a népzenében is, aztán indultam el a könnyűzene felé, és ott találkoztam a jazz-zenével, az improvizációval.” Eddig hat önálló lemeze jelent meg, közülük három gyermekeknek szól.

FARKAS RÓBERT hegedűvirtuóz, aki tizennyolc évesen a 100 Tagú Cigányzenekar legfiatalabb prímása lett, és több mint tíz év alatt bejárta velük a világot. Utána a Besh o droM zenekarban balkáni zenét, a Romano Dromban autentikus cigányzenét, a Pannóniában klezmert, a Kistehén Tánczenekarban sajátos, önmaguk által kikevert stílust játszott, jelenleg a rendkívül sikeres Budapest Bár formáció vezetője.

OLÁH KÁLMÁN nemzetközi hírű jazz-zongorista és zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. Alkalmi formációk mellett rendszeresen fellép saját együtteseivel (Trió Midnight, Oláh Kálmán Sextet, László Attila – Oláh Kálmán Quartet) és duóban Klenyán Csaba klarinétművésszel. Always c. kompozíciója 2006-ban, Washingtonban elnyerte a Thelonious Monk Institute nagydíját, Concertóját 2008-ban a Miskolci Szimfonikus Zenekar mutatta be a Művészetek Palotájában, neves amerikai jazzmuzsikusok közreműködésével.

SZALAI ANTAL hegedűművész négy évtizeden át volt a Honvéd Művészegyüttes vezető prímása, de saját zenekarával e munka megszűnése óta is folyamatosan dolgozik, turnéznak Amerikában, a Távol-Keleten és Ausztráliában is. „Én inkább a hagyományőrzés pártján állok – mondja –, de szívesen oltom ezt be új hangzásokkal, akár a jazz vagy épp a manapság nagyon népszerű román, illetve balkáni népzene vagy a spanyol tangó világából.”

Furka Beáta

Karosi Júlia, Duleba Lívia, Komjáti Áron és Fónay Tibor

Mielőtt a fiatalok muzsikálni kezdtek volna, Horvát János a programról kérdezte Furka Beátát, az egyetem Nemzetközi és Intézményfejlesztési Osztályának vezetőjét. (Magáról a programról a májusban tartott első est meghívójának végén olvashatnak bővebben.) Ő elmondta, hogy a projekt a befejezéséhez közeledik, és noha alapvetően sikeresnek mondható, ilyen formában biztosan nem folytatódik, hiszen finanszírozását tekintve a Zeneakadémia rekonstrukciójához kötődött. Azonban a visszajelzések feldolgozása és a tapasztalatok leszűrése után megpróbálják beépíteni a tantervbe.

Horvát János és Duleba Lívia

Gábor József és Duleba Lívia

Az est első részében fellépő ifjú fuvolista, Duleba Lívia Horvát János kérdésére elmondta, hogy most tért haza a 14. Friedrich Kuhlau Nemzetközi Fuvolaversenyről, amelyet a német zeneszerző szülővárosában, Uelzenben rendeztek, s ahonnan a kétfuvolás kategóriában Bán Mátéval elhozták az I. díjat. Fontosnak tartja a rangos versenyeken való részvételt, hiszen egy pályakezdő művész elsősorban az ezeken nyújtott jó, netán kimagasló teljesítményével tudja felhívni magára a figyelmet: a díjak többnyire koncertmeghívásokkal, esetleg lemezfelvétellel is járnak. A Tehetséggondozó Program felvételijén Győriványi Ráth György biztatta, vegyen részt a Magyar Állami Operaház próbajátékán. El is nyerte az állást, és fél évig játszott az együttesben. Most németországi próbajátékokra készül, miközben elsősorban szólista karrierre vágyik. A hallgatóság a rövid beszélgetés után meggyőződhetett arról, hogy ez az elképzelés egyáltalán nem irreális: Gábor József zongorakíséretével három darabot szólaltatott meg, melyek interpretációja tökéletes technikai felkészültségről, biztos stílusismeretről és a finomságok iránti érzékenységről tanúskodott. Először J. S. Bach h-moll szonátájának II. és III. tételét játszotta el, majd Schumann Három románca következett, végül François Borne virtuóz Carmen-fantáziáját adta elő, igen nagy sikerrel.

Karosi Júlia

Komjáti Áron, Fónay Tibor és Karosi Júlia

A második félidőben műfajt váltottunk: a Tehetséggondozó Program négy jazzmuzsikus résztvevője közül hárman mutatkoztak be, alkalmi triót formálva. Karosi Júlia énekes, idén végzett a Jazz Tanszéken, Lakatos Ágnes és Berki Tamás növendékeként. Ám némi kitérővel jutott el idáig, 2006-ban ugyanis az ELTE Bölcsészkarán filozófia és esztétika szakon diplomázott. Minthogy zenész családból származik, nem meglepő, hogy végül mégis itt kötött ki. Kár is lett volna nem kihasználni elképesztő hangi adottságait. Bemelegítésként egy bluest játszottak, majd az énekesnő négy saját kompozícióját adták elő, melyeknek angol szövegét is ő írta. Fiatal kora ellenére rutinosan és rendkívül szuggesztíven, ráadásul remek angol kiejtéssel szólaltatta meg ezeket a számokat, előtte vagy utána rövid magyarázatokat fűzve hozzájuk. Gyakorlottsága nyilván annak is köszönhető, hogy 2009 óta rendszeresen fellép saját együttesével, a Karosi Júlia Quartet-tel – első lemezük valószínűleg még ez év végén megjelenik. A CD-piac mai helyzetében nem remélhetnek üzleti sikert ettől a kiadványtól, elsősorban kézbe adható, meghallgatható referenciának szánják. Ezen az estén Komjáti Áron gitáron, Fónay Tibor basszusgitáron kísérte – mindketten nagyszerű szólókkal is megörvendeztették a közönséget.

Szöveg: Aradi Péter

Fotók: Jekken Péter

A MÚOSZ Zenei Szakosztálya tisztelettel meghívja

a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tehetséggondozó Programjában

részt vevő fiatal művészek hangversenysorozatának második koncertjére

2011. november 9-én, szerdán este 6 órára

a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházába

(VI. Vörösmarty u. 47/a)

Közreműködik:

Duleba Lívia – fuvola

Jazz-trió:

Karosi Júlia – ének

Komjáti Áron – gitár

Fónay Tibor – basszusgitár

Vendégek:

Dr. Batta András – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora

Furka Beáta – az egyetem Nemzetközi és Intézményfejlesztési Osztályának vezetője

Radóné Wirthmann Julianna – a Tehetséggondozó Program vezetője

Az est moderátora: Horvát János

A belépés ingyenes.

(A Tehetséggondozó Program leírása az előző koncertnél található.)

***

MŰSOR:

Duleba Lívia – fuvola

Francois Borne: Carmen-fantázia fuvolára és zongorára

Robert Schumann: 3 románc, op. 94

zongorán közreműködik: Gábor József

Jazz-trió

jazz-standardek, saját szerzemények

***

Duleba Lívia – fuvola

Születési hely, idő: Nyíregyháza, 1989. 12. 23.

Iskolái, tanárai:
2001-2003: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Miskolc
tanára: Siklósi Tamás
2003-2006: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium
a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Gyakorlóiskolája, Budapest
tanára: Dr. Csetényi Gyula
2007-2009: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest

tanára: Kovács Lóránt
2009-2011: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest

tanára: Bálint János

Mesterkurzusok:

Celso Machado, Emilio Galante, Ittzés Gergely, Matuz István, Adorján András, Emmanuel Pahud, Matej Zupan, Gyöngyössy Zoltán, Dejan Gavric, Gaby Pas Van Riet, Gudrun Hinze, Philippe Benoit, Carlo Jans, James Galway, Bálint János mesterkurzusa

Eredményei:

2007: VII. Országos Elek Tihamér Fuvolaverseny – I. díj; különdíj
2008: IV. Hartai Ferenc Országos Főiskolai Fuvolaverseny – II. díj
2008: Concertino Praga Nemzetközi Zenei Verseny – Összesített különdíj
2009: Prágai Tavasz Nemzetközi Zenei Verseny – középdöntő
2009: Anton Eberst Nemzetközi Fuvolaverseny – I. díj
2010: ARD Nemzetközi Zenei Verseny – középdöntő
2010: Crescendo Nyári Nemzetközi Akadémia Díja a legkiemelkedőbb résztvevő számára

2010-2011: Köztársasági Ösztöndíj
2011: Krakkói Nemzetközi Fuvolaverseny – IV. díj
2011: Allegro Vivo Nemzetközi Nyári Akadémia Díja

2011: Állandó kisegítő az UMZE Kamarazenekarban
2011: Az Operaház I. fuvolistája

Karosi Júlia – ének

Karosi Júlia zenész családból származik. Édesanyja operaénekesnő, bátyja koncertező orgonista. Hatévesen zongorázni, majd hegedülni kezdett, kiskorától kórusban énekelt. A művészet számos területe érdekelte már gyermekként is, verseket írt, komponált, színjátszó szakkörbe járt.
2001-ben az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen filozófia tárgyból nyolcadik helyezést ért el, így egyenes útja vezetett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol filozófia és esztétika szakon 2006-ban diplomázott.
Az egyetem alatt a jazz egyre nagyobb teret hódított az életében, így végzősként megkezdte jazzének tanulmányait Winand Gábornál. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén 2011-ben végzett Lakatos Ágnes és Berki Tamás növendékeként.
Júlia saját zenekarát, a Karosi Júlia Quartet-et 2009-ben alapította. A zenekar főként az énekesnő saját szerzeményeit játssza. Hangzásukon érződik a klasszikus zene és a modern jazz hatása, zenéjük érzékeny, finom, a letisztultságot keresi.
Júlia 2009-ben elnyerte a zsűri különdíját a Zory-ban, Lengyelországban megrendezett Voicingers Nemzetközi Énekversenyen. A díj címe: „Különdíj Karosi Júliának, a jazz-énekléshez való frissítő jellegű megközelítéséért, melyben eredeti motívumokat használ.” A zsűri tagjai: Grazyna Auguscik, David Linx, és Pawel Brodowski voltak.
2010-ben a Zeneakadémia által indított tehetséggondozó pályázat öt kiemelt hallgatója közé választotta a pályázat elbírálására kijelölt független zsűri: Szabó Dániel, Bacsó Kristóf és Bércesi Barbara.
2011-ben a Magyar Jazz Szövetség által rendezett Jazz Combo versenyen Sketches cimű művével második helyezést ért el zenekara.

Komjáti Áron – gitár

1986. június 21-én született Pécsett. Zenei tanulmányait hétévesen az Apáczai Zeneiskolában kezdte Tóth Zoltán majd Sára Erika növendékeként. Középiskolás évei alatt a klasszikus gitártól a könnyűzene (jazz, blues, funk) és a megzenésített versek felé fordul érdeklődése. Ostinato nevű együttesével első CD-jét is ezekben az években készítette el, Hívójel címmel. Ez idő alatt az említett zenekarral számos országos rendezvény és művészeti verseny résztvevője (a keszthelyi Helikon és a Kaleidoszkóp nemzetközi vers- fesztivál első díjasa). Zeneelméleti és jazzgitár tanulmányait Pécsett Tóth Zoltánnál kezdi, majd 2005-ben felvételt nyer Budapestre, az Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszakára, ahol Czirják Csaba és Barcza-Horváth József a tanára. 2007-ben felveszik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-tanszára, ahol Babos Gyula és Horányi Sándor növendékeként folytatja tanulmányait.
Egyetemista évei alatt saját triójával, illetve kvartettjével koncertezik országszerte, valamint számos hazai formáció tagja. Jelenleg tagja az india-jávai zenét játszó Masala zenekarnak, ahol Zana Zoltán, Horváth Balázs, és H. Magyar Kornél a zenésztársai. Tagja Kovács Linda énekesnő zenekarának is, ahol korábbi tanárával, Barcza-Horváth Józseffel, valamint Bacsó Kristóffal és Schreck Ferenccel dolgozhat. Többször lehetősége nyílt színpadra állni a Fekete-Kovács Kornél vezényelte Modern Art Orchestra tagjaként.
2010 szeptemberétől a Dunaharaszti Zeneiskola tanára, 2011 nyarán bachelor diplomát szerzett a LFZE Jazz tanszakán.

Fónay Tibor – basszusgitár

1987. szeptember 27-én született Hódmezővásárhelyen. Zenész családból származik, de zenei tanulmányait viszonylag későn, 13 éves korában kezdtem el, amikor beiratkozott a hódmezővásárhelyi Péczely Attila Zeneiskolába. Itt Vincze György volt a tanára, aki a könnyűzenei szakon tanította basszusgitárra. Két évvel később a Mindszenti Alapfokú Zeneiskolában folytatta tanulmányait, ahol Kaszás László basszusgitárra, Bencsik Attila pedig zongorára tanította. Az érettségi után, 2006-ban felvételt nyert a székesfehérvári Dr. Lauschmann Gyula Jazz Szakközépiskolába, ahová két évig járt. Itt Mits Gergő és Máthé László voltak a tanáraia. 2008-ban felvették a Zeneakadémia Jazz tanszakára. Jelenleg az egyetem mesterképzésére jár, tanára Lattmann Béla. A 2. évfolyamtól klasszikus bőgőt is tanul Járdányi Gergelynél.

Fontosabb fellépései:

2006: Párizs – Féte de la musique

2010: Eger – Binder Károly: Concerto,

2010: Görögország – Korfu,

2011: Binder Károly: Concerto (Olasz Intézet, Müpa)

Többek közt a Live Act Folk, a Freezio, a Mydros, a Pintér Péter trió és a Funktastic zenekarok tagja. Számos neves hazai zenész oldalán játszott már, úgy mint: László Attila, Binder Károly, Borbély Mihály, Fábián Juli…

A Zeneszalont Práczky István ügyvezető és Szilasi Alex zongoraművész 2004-ben alapította, hogy megidézze a romantika eltűnt szalonvilágát egy csöppnyi művészetkedvelő közösség, valamint zenei kultúránk gyökereinek bemutatását a műértők számára. Ennek érdekében helyezték előtérbe Chopin életművét és Liszt baráti körének romantikus szalonkultúráját. 2005-től tudatosan készültek Chopin születésének 200. évfordulójára, a 2010-es ünnepségekre. A díszhangversenyt a Művészetek Palotájában tartották, ahonnan a tévé és a rádió is sugározta. Élvonalbeli lengyel zenekart hívtak meg hozzá, s a koncertet a francia Pleyel gyár legújabb hangversenyzongoráján adták elő. A produkciót azután Lengyelországban is megismételték. Ennek hatására Szilasi Alexet tavaly a Chopin2010 emlékbizottság elnöke, Waldemar Dąbrowski megajándékozta Bolesław Syrewicz 19. századi szobrász Párizsban felállított köztéri szobrának másolatával. Szilasi a bronz mellszobrot itthon közcélra ajánlotta fel. Dr. Nagy Gábor Tamás, Budavár Önkormányzatának polgármestere örömmel segítette az ügyet, és azonnal testvérvárosi kapcsolatot kezdeményezett a lengyel főváros történelmi óvárosával. Tavaly októberben Wojciech Bartelski polgármester a magyar nemzeti ünnepen Budavárra látogatott. Szilasi Alexet ekkor Chopin-útlevéllel látta el, amit csak igen kevés művész kaphat meg a világon.

Liszt és Chopin szobra Budapesten először és - legalábbis egyelőre - utoljára együtt

A cserébe felajánlott Liszt-szobor elkészítésére még decemberben dr. Gerő Katalint kérte fel az önkormányzat és a Zeneszalon Kft. A szobortervet a Budapest Galéria (a köztéri szobrokért felelős szervezet) bírálóbizottsága dicsérettel elfogadta. A szobor idén május végén került ki a kőbányai öntödéből, hogy most bemutatkozzon a sajtónak, mielőtt Varsóba kerül, a Varsói Felkelés augusztus 15-i nemzeti ünnepére. (Ha Varsóban járunk, feltétlenül látogassunk el a Varsói Felkelés Múzeumába is!)

A két szobor most először és utoljára „találkozott”. Fryderyk Chopin szobra a budai Horváth-kertbe kerül, Liszt Ferenc új mellszobra pedig a varsói Łazienki parkban társul Chopinéhez.

René Roudaut, budapesti francia nagykövet közbenjárásának köszönhetően dr. Gerő Katalin szobrának másolatát el fogják helyezni a párizsi Luxembourg-kertben, ahol az ajándékba kapott Chopin-szobor eredetije áll, hogy a francia zenekultúrát meghatározó két zeneköltőt munkásságuk hajdani helyszínén együtt lehessen látni.

Szilasi Alex zongoraművész a sajtóbemutatón

A szoborbemutató egy ausztrál fotóművész jóvoltából meglepetéssel is szolgált. A fotós 13 perces videoklipet készített az öntés fázisairól és annak kézműves munkálatairól, és ezt levetítették a megjelent nagyszámú közönségnek. Kísérőzenének Szilasi Alex egy 12 perces művet választott: Liszt XII. Magyar Rapszódiáját játszotta a videoklip alá, és noha előzetesen nem látta a filmet, a darab előadását – a vetítés második percében indítva – pontosan a végére fejezte be. Teljesítményét a hallgatóság lelkes ünnepléssel jutalmazta.

A hajdani két jó barátot, Lisztet és Chopint ezentúl együtt köszöntheti a közönség Varsóban és Párizsban egyaránt.

Dobi Ildikó

Práczky István ügyvezető és Szilasi Alex zongoraművész – mint a Zeneszalon Kft. megalapítói – 2005 óta készültek a Chopin-bicentenárium méltó megünneplésére. Ennek szellemében határozták el, hogy az adományozott mellszobrot közcélra ajánlják fel. A Budavári Önkormányzat polgármesterével, dr. Nagy Gábor Tamással arra a közös elhatározásra jutottak, hogy ezért a gesztusért cserébe Budavár egy Liszt-büsztöt adományoz Varsó történelmi óvárosának.

A portrét dr. Gerő Katalin szobrászművész készítette el közérdekű felajánlásként. Augusztus 13-án a két fővárosi kerület testvérvárosi szerződést ír alá, és ezen alkalommal avatják fel a Łazienki királyi parkban, néhány lépésre Chopin magányos emlékművétől, Liszt Ferenc mellszobrát.

Szilasi Alex ajándékba kapott Chopin-szobra Budán, a Horváth-kertben kap helyet.

Az alkotás nyilvános hazai bemutatójára július 25-én került sor, ahol Chopin és Liszt, a két barát  szobra utoljára találkozott.

Gerő Katalin Liszt-szobra

Dr. Gerő Katalin szobrászművész – a Liszt Ferenc Zeneakadémia Baráti Körének vezetőségi tagja, valamint a Magyar Haydn Társaság elnökségi tagja – kérésemre megosztotta gondolatait a szobor megalkotásának folyamatáról.

Liszt szobrának megformálásához a zeneszerző életének, egyéniségének ismeretén kívül, szüksége lehetett hiteles képi dokumentumra is. Mi volt az első lépés, amit elkerülhetetlennek tartott?

Megkerestem Eckhardt Máriát, a Liszt Emlékmúzeum nyugalmazott igazgatóját, aki rendelkezésemre bocsátotta féltve őrzött Liszt-fotóalbumát, amelyből lefényképeztem a számomra fontos ábrázolásokat.

Egyértelmű volt az ön számára, hogy a zeneszerzőt melyik életkorában kívánja ábrázolni?

Az világos volt előttem, hogy fiatalkori portrét szeretnék mintázni, mert tudtam, hogy a szobor Varsóba kerül. Miután Chopinnel Liszt a harmincas éveiben kötött barátságot Párizsban, nyilvánvaló volt, hogy nem az idős mester arcát kell megjelenítenem. Miután a szobrot a Łazienki parkban, tehát kültéren tervezték felállítani, ezért az életnagyságúnál nagyobbra kellett készítenem.

Mi volt az alkotási folyamat első lépése?

Először egy tartószerkezetet kell felépíteni, amely képes a nagy súlyt megtartani. Ebben az esetben ez 110 kiló agyagot jelentett. A következő lépés a mintázás, amelyet megelőzött  Liszt arcának anatómiai tanulmányozása. Az életkorán túl olyan karakterjegyeket is szerettem volna ábrázolni, ami ezt a rendkívüli energiával bíró egyéniséget jellemezte. Leírták róla, ha egy helyiségbe belépett, minden szem felé fordult. Nem véletlen, hogy a nők körében is népszerű volt, így női szobrászként ennek megmutatása is szándékomban állt. Ugyanakkor az arcvonásoknak tükrözniük kellett azt a harmóniát és a benne rejlő tudatosságot, bölcsességet is, ami egész életét áthatotta. Volt még egy vonása, amit meg kellett jelenítenem: Liszt mindezeken túl jó ember volt, aki másokon segített anélkül, hogy szórta volna a pénzt, pontosan tudta, ki az, aki megérdemli a támogatását, és ki az, aki nem. Nagyon remélem, hogy a szobor a szemlélő számára visszaadja ezeket az emberi vonásokat is.

A szobor bemutatása során láthattunk egy videofilmet is, amelyben végigkövethettük az öntési folyamatot.  Ez váratlan élményt szerzett a jelenlevőknek….

A National Geographic fiatal ausztrál fotóművésze, Warren Richardson, Magyarországon járva, egy vonat ablakából véletlenül látta meg az öntöde épületét, ami felkeltette érdeklődését. Bejutva az öntödébe botlott bele az én gipsz büsztömre, mely épp öntésre várt. A sors akaratából szinte „beleszeretett” a szoborba, és ettől kezdve végigfényképezte az öntés folyamatát. Azért is ragadta meg ez a környezet, mert a technológia több száz, vagy talán több ezer éve is változatlan, csak kézi erővel végezhető. A felvételek már elkészültek, amikor mi találkoztunk. Megbeszétük, hogy a szobor sajtóbemutatásának időpontjáig összeállít egy rövid filmet a látottakról.

A 13 perces alkotáshoz Szilasi Alex zongoraművész egy 12 perces Liszt-zeneművet választott, amelyet kitűnő érzékkel röviddel a film elindulása után kezdett el. Így – mint a némafilmek korában – percre pontosan végigkövette zongorajátékával a filmen látható eseményeket, mintha meg lett volna komponálva. Ez óriási élmény volt nem csak nekem, hanem a jelenlévők számára is.

A Liszt-szobor és alkotója, Gerő Katalin, valamint Szilasi Alex zongoraművész a sajtóbemutatón

A szobor tehát útjára indul, hogy méltó helyére kerüljön…

Igen, Varsó óvárosába, Chopin emlékműve közelébe. A lengyelek eddig féltékenyen őrizték a parkot, más szobor elhelyezésére nem volt precedens. Most azonban úgy döntöttek, hogy Chopin és Liszt közeli évfordulója kapcsán erre sor kerülhet. Ez óriási megtiszteltetés számomra.  Bízom abban, hogy a szobor egy második példányát sikerül még a bicentenárium évében Magyaroszágon is elhelyezni.

Herbert Veronika

Több mint 150 év után a világhírű, velszi zeneszerző Karl Jenkins, kantátát komponált Arany János csodálatos alkotásából. A zenemű megszületéséhez Peter Zollman kiváló angol fordítása adta a lehetőséget.

Az új alkotás világpremierjére június 21-én, a budapesti Művészetek Palotájában, méltó keretek között, a magyar és a velszi himnusz elhangzása után került sor.

A minden magyar ember által ismert ballada üzenete egyetemes és örökérvényű: a történelem során mindig voltak és lesznek olyanok, akik életük kockáztatása árán is szót mertek emelni a szabadságért.

Az új kantáta a magyar és a velszi történelem névtelen hősei előtt kíván főhajtás lenni, és egyben hirdeti a zsarnoksággal és a bármilyen elnyomással mindenkor szembeszegülni kész, bátor emberi kiállást. A mű beszédes alcíme:

A civil kurázsi dicsérete – In memoriam Arany János.

Karl Jenkins kantátája és a saját maga adta alcím igen sokat jelent ma is, a 21. században. Hiszen zsarnokság, diktatúra ma is van, de van civil kurázsi is, emberi tartás, hit a szebb, szabadabb, emberi életformában. Ezek az örök értékek fogták meg Arany János balladájában korunk jeles velszi komponistáját.

Egyébként a költő által megfogalmazott esemény Montgomery várában nem biztos, hogy megtörtént. Maga Arany János írta a következőket:

A  történelem  kétségbe  vonja,  de  a  mondában  erősen  tartja  magát, hogy

I. Eduard angol király, Wales tartomány meghódítása (1277) után, ötszáz walesi bárdot végeztetett ki, hogy nemzetök dicső multját zöngve, a fiakat föl ne gerjeszthessék az angol járom leigázására.   A. J.

Ha a kutatások nem is igazolják a megfogalmazott eseményeket, ez a tény mit sem változtat Arany balladájának egyedülálló gyönyörűségén.

Bár az elmúlt században többször próbálkoztak a költemény angol fordításával, mégis Peter Zollman volt az első, aki méltóképpen adta vissza a ballada hangulatát.

Peter Zollman 1931-ben született Budapesten, 1956-ban, a forradalom után Angliában lelt új hazára. Tanulmányai befejezésekor és azóta is számos magyar költő alkotását fordította angolra. Csak néhány név Arany János mellett: Kosztolányi Dezső, József Attila, Nemes Nagy Ágnes, de elkészítette angol verzióját Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjének és Balázs Béla A kékszakállú herceg vára c. művének.

A komponista Karl Jenkins 1944-ben született. A velszi származású brit muzsikus már életében legendának számít, évek óta vezeti a komolyzenei sikerlistákat. Műveit rendszeresen játsszák az Egyesült Királyságtól Európán, Ázsián, Ausztrálián, Kanadán és az USA-n át Dél-Amerikáig.

Karl Jenkins

Élő klasszikus, aki történetesen velszi származású, és ma is szülőföldjén, Cardiff közelében él. Sokféle stílusban komponál. Művei között egyházi témájúakat éppúgy megtalálunk, mint népszerű dalokat, szimfonikus és programzenéket, film- és televíziósorozatok sikeres kísérőzenéit.

Alkotásait mindenkor a zenei igényesség jellemzi, szerencsére korántsem csak a „vájtfülűek” számára készíti műveit. Nem lehet a „modern” komponisták közé sorolni, dallamos világa a nagyközönség számára is élvezhető.

Stílusát talán leginkább a világhírű magyar komponistáéhoz, Rózsa Miklóséhoz hasonlíthatjuk, aki Európában Honeggernél tanult, majd Los Angelesben telepedett le. A magyar származású kiváló muzsikus Hollywoodban minden idők leghíresebb filmzeneszerzője lett. 1995-ben bekövetkezett halála óta ma már hangversenydarabjait is egyre többször tűzi műsorára a zenei világ, olyan karmesterek programjaiban voltak hallhatóak mint Bruno Walter, Ormándy Jenő, Charles Münch, Sir Georg Solti és Leonard Bernstein.

Ahogyan Rózsa Miklós megérezte számos film történelmi légkörét, Karl Jenkins ugyanúgy megérezte Arany János balladájának örökérvényű mondanivalóját. Most tehát egy velszi alkotónak köszönhető, hogy mindenki számára élvezhető, magyar költő ihlette művet hallhat majd a világ. Legyünk hálásak érte!

Reméljük, idővel világszerte ismertté válhat a mi nemzeti értékünk, az egyik legnagyobb magyar költőnk neve és balladája, a mű keletkezésének körülményei, történelmünk igen jellemző és fontos időpontja.

A Művészetek Palotájának nézői – mielőtt sor került volna a világpremierre –, meghallgathatták Peter Zollman remek angol fordításában a gyönyörű orgánumú művész, John Asquith előadásában a verset, majd magyarul Mécs Károly tolmácsolásában az eredeti balladát.

Karl Jenkins „A walesi bárdok – A civil kurázsi dicsérete – In Memoriam Arany János” c. kantátája hűségesen követi Arany balladájának mondanivalóját. Igazi programzene, hatalmas együttest követelő előadógárdával.

A bemutatón a világszínvonalon játszó MÁV Szimfonikus Zenekart maga a komponista vezényelte. Közreműködött a Debreceni Kodály Kórus  (karigazgató: Pad Zoltán), a Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma), a Cor Caerdydd – Cardiff-i Vegyeskar (karigazgató: Gwawr Owen), a The English Concert Singers (karigazgató: Roy Wales).

Az énekes szólisták élén a legigényesebb feladatot Kiss B. Attila (tenor) oldotta meg, kiválóan. A rövidebb zenei részek Kertesi Ingrid (szoprán), Kováts Kolos (basszus), Sárkány Kázmér (bariton), Haja Zsolt (bariton), az Operaház nagyszerű művészeinek hangján csendültek fel.

Megrendítő volt a különböző kórusok szépséges egysége. A négy együttes azonos lelkesedéssel szólaltatta meg a művet, a két magyar kórus a hibátlan zenei előadás mellett kifogástalan angol kiejtéssel vett részt a produkcióban.

A világpremiert hatalmas tapsorkán követte.

A protokoll események, az ünnepi beszédek, Karl Jenkinsnek és Peter Zollmannak átadott magyar kitüntetések csak emelték az est fényét.

Jó lenne tudni, hogy a tervezett további hazai és külföldi előadásokra mikor és hol kerül sor. A kiváló mű megérdemelné, hogy minél előbb megismerje a nagyvilág.

László Zsuzsa

Az idén februárban indult, egyéves program célja a kiválasztott, kiemelkedően tehetséges hallgatók személyiségének, stressztűrő képességének és világlátásának fejlesztése, kommunikációs készségeik javítása, elméleti és gyakorlati ismereteik gyarapítása a tévé-, rádió- és lemezfelvételek, a stílus, a megjelenés és a vizualitás, valamint a protokoll, a jog és a vállalkozás világában, annak érdekében, hogy utazásaik során biztonsággal igazodjanak el a nagyvilágban, képesek legyenek tárgyalni impresszáriókkal és a média képviselővel. Az est házigazdája Lőrincz Andrea, moderátora Horvát János volt, aki Kepes Andrással a program kommunikációs és protokoll moduljáért felel.

Lőrincz Andrea, az est házigazdája

Horvát János, Furka Beáta, Batta András és Radóné Wirthmann Julianna

A növendékek koncertje előtt Horvát János Batta Andrással, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorával, Furka Beátával, az egyetem Nemzetközi és Intézményfejlesztési Osztályának vezetőjével, valamint Radóné Wirthmann Juliannával, a Tehetséggondozó Program vezetőjével beszélgetett. Horvát János bevezetőül felidézte, hogy amikor Wirthmann Julianna tavaly nyáron, egy balatoni strandon megkérdezte tőle, akar-e a Zeneakadémián tanítani, először hangos nevetésben tört ki, ám amikor meghallgatta, miről is van szó, örömmel mondott igent a felkérésre. Furka Beáta elmondta: a programot Európai Uniós forrásból finanszírozzák, így az egyáltalán nem terheli a Zeneakadémia költségvetését. Batta András hangsúlyozta, hogy itt nem tehetségkutató, hanem tehetséggondozó programról kell beszélni, hiszen a Zeneakadémiára eleve csak tehetséges fiatalok kerülhetnek be. Az egyetem főtárgytanárai egy-egy növendéküket jelölhették a programba, akik közül – egyéni meghallgatás után – az egyetemtől független szakemberekből álló, Szinetár Miklós vezette zsűri választotta ki azokat, akik részt vehetnek a képzésen: öten kerültek az egyéni képzést is nyújtó, kiemelt kategóriába, tízen pedig a csoportos foglalkozásokat kínáló modulokat látogathatják. A pontozásnál a zenei felkészültség és az előadóművészi kisugárzás mellett a kommunikációs készség, a megjelenés és az idegennyelvtudás is nagy súllyal esett latba. Furka Beáta szerint a kiválasztottak nem zenei szakbarbárok, hanem nyitott, kommunikatív személyiségek. Wirthmann Julianna annak a reményének adott hangot, hogy a decemberben záruló program után nem sokkal a fiatalok a tanultakat egy tévéműsor keretében a gyakorlatban is bemutathatják.

Furka Beáta és Batta András

Radóné Wirthmann Julianna

A teremben ülő újságírók közül valaki azt kérdezte, miért csak most indult ilyen képzés, hiszen evidens, hogy ilyen ismeretekre minden előadóművésznek szüksége van – látjuk, hogy a kereskedelmi televíziók mennyire felkészítik a tehetségkutató versenyek résztvevőit a szereplésre. Batta András válaszában elmondta, hogy Nyugat-Európában sok helyen nem ilyen kurzusokat szerveznek, hanem karrierirodákat működtetnek, amelyek segítik a növendékeket abban, hogy megállják a helyüket a nemzetközi zenei életben. A Zeneakadémia régi álma – árulta el a rektor – egy zenei ügynökség létrehozása, amely az intézmény nemzetközi presztízsét kihasználva próbálná meg hozzásegíteni a legtehetségesebb hallgatókat ahhoz, hogy bekerüljenek a világ négy-öt legjelentősebb impresszáriós irodájának egyikébe, amelynek támogatása jó esélyt teremt a nemzetközi hírnév eléréséhez. Furka Beáta hozzátette, hogy ez most hangsúlyozottan kísérleti projekt, amelynek bizonyos elemeit talán sikerül majd beépíteni az egyetem általános oktatási programjába is. A növendékek kérésére a második félévben új, az eredeti tervben nem szereplő modulokat is indítanak, például arról, hogyan készítsék el saját honlapjukat és hogyan jelenjenek meg a közösségi portálokon. Horvát János azt mondta, jó hangulat, segítő légkör jellemzi a csoportot. Ezután arra biztatta a jelenlévőket, a zenei blokkok után tegyenek fel kérdéseket az ifjú művészeknek, hadd gyakorolják itt is a közönség előtti szóbeli megnyilatkozást. „Én nem kérdeznék – magyarázta cinkos mosollyal – hiszen én arra tanítottam őket, hogyan verjék vissza az újságírói kérdéseket.”

Baráth Emőke, Mohai Bálint, Razvaljajeva Anasztázia és Konyicska Renáta Kriszta

Gábor József

A teremben látható aktuális kiállítás díszletei – divatfotók és felöltöztetett próbababák – között zenével folytatódott az est. Az első fellépő a fagottos Mohai Bálint volt. Gábor Józsefet, aki zongorán kísérte az ifjú művészt, Batta András a világ legjobb zongorakísérőjeként konferálta fel. A zenész családban született huszonkét éves fiatalember néhány mondatban ismertette műsorát: először Mozart tizenhat éves korában komponált, K. 191-es, B-dúr fagottversenyének első két tételét játszotta el, majd a francia Marcel Bitsch impresszionista Concertinóját adta elő, melyet – mint mondta – depressziós kezdés és hősies befejezés jellemez. A Mozart-mű előadása közben eleredt az eső, s az esőcseppek kopogása az ablakokon külön, nem kívánt szólamként kapcsolódott be a produkcióba, de Mohai Bálintot ez nem zavarta meg, koncentráltan és nagy meggyőző erővel játszott tovább. Gábor József utána tréfásan megjegyezte, bizonyára Salieri küldte épp most az esőt… A Bitsch-darabnak nemcsak a befejezése, hanem az előadása is hősies tett: igen nehéz, komoly állóképességet igénylő kompozíció. Ráadásul Mohai Bálint mindkét darabot állva adta elő, ami, a hangszer súlyát tekintve, fizikailag is tiszteletre méltó teljesítmény. Rövid koncertje után kérdésekre válaszolva elmondta, hogy saját, Takeda márkájú hangszerén játszik, amelynek ára mintegy 8000 euró – ezzel szemben egy igazán jó fagott 40-50 000 euróba kerül… Pályáját szólistaként és zenekari muzsikusként képzeli el – mint mondta, nemigen van olyan fagottos, aki kizárólag szólista karriert fut be.

Gábor József és Mohai Bálint

Mohai Bálint

Mohai Bálint és Horvát János

A következő fellépő, az 1986-ban, Oroszországban született, de hétéves kora óta Magyarországon élő hárfás, Razvaljajeva Anasztázia úgy kapcsolódott az előző blokk második darabjához, hogy szintén impresszionista művel, Gabriel Fauré op. 86-os Impromptujével kezdte műsorát. Bár elmondása szerint hangszere „elfogadható minőségű sorozatgyártmány”, mégis nagyon szép, dús hangzást hozott ki belőle. Két barokk kompozícióval folytatta: Jean-Philippe Rameau La Dauphine és L’Egyptienne című, eredetileg csembalóra írt darabjait adta elő hárfán, mégsem nevezte ezeket átiratnak, hiszen voltaképpen nem változtatott rajtuk. A műsor utolsó számát, Manuel de Falla első Spanyol táncát nem játszotta el, mert szállítás közben valamilyen technika megsérült a hangszerén, így ezt a nagyon kényes darabot nem tudta volna teljes értékűen megszólaltatni. Arra a kérdésre, miért épp a hárfát választotta hangszeréül, azt felelte, hogy az édesanyja is hárfás, ennek ellenére egy ideig gondolkodott, patológus legyen-e, vagy hárfás…

Razvaljajeva Anasztázia

Razvaljajeva Anasztázia és Baráth Emőke

Az est harmadik fellépője a fuvolista Tóth Zsuzsanna lett volna, azonban ő előző nap megbetegedett, de szerencsére két másik hallgató be tudott ugrani helyette. Az 1985-ben született Baráth Emőke a 16. századi zeneszerző és lantművész, John Dowland két, eredetileg lantkíséretes dalát énekelte el Razvaljajeva Anasztázia hárfakíséretével. A hangszerválasztás nyilván nem véletlen, hiszen Baráth Emőke az ének mellett hárfa szakot is végzett a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolában. Nagyon szép, telt mezzo hangon szólaltatta meg Dowland Flow, My Tears és Can She Excuse My Wrong című dalát, az óangol szöveggel is derekasan megbirkózva. Egyébként a nyelvtanulás lehet az egyik hobbija: jól tud angolul, beszél németül és olaszul, tanul franciául, és már az oroszt is tervbe vette… Baráth Emőke a jövőben leginkább régizenével szeretne foglalkozni, és zeneakadémiai tanulmányai befejeztével külföldön kívánja továbbképezni magát.

Baráth Emőke

Konyicska Renáta Kriszta

Konyicska Renáta Kriszta

Az est a zongorista Konyicska Renáta Kriszta rövid koncertjével fejeződött be. A négy fellépő közül ő a legfiatalabb: novemberben lesz húszéves. Robert Schumann nyolc darabból álló, op. 12-es Fantasiestückéjének első öt darabját szólaltatta meg, szuggesztíven, nagy átéléssel. Előtte elmondta, azért állnak közel hozzá ezek a kompozíciók, mert mindegyik más-más karakterű: az elsőben az est mozdulatlansága, nyugalma, a másodikban a szárnyalás, a harmadikban – ahogy a címe is mutatja – a miért? kérdése, a negyedikben a kedélyesség, az ötödikben az éjszaka rejtelmei, félelmetessége ölt testet. Konyicska Renáta Kriszta fiatal kora ellenére már számos hazai és nemzetközi versenyen vett részt, közülük néhányat megnyert, néhányon pedig második-harmadik helyezést ért el. Valószínűleg fogunk még róla hallani.

A tehetséggondozó program és a fiatal művészek bemutatkozása olyan jól sikerült, hogy azt tervezzük, ősszel folytatjuk. Még legalább két hasonló koncertet szeretnénk rendezni a program résztvevőinek közreműködésével: egyet a klasszikus zenei szakokon tanuló többi növendéknek, egyet pedig a jazz tanszakon, illetve a népzenei tagozaton tanulóknak.

Szöveg: Aradi Péter

Fotók: Jekken Péter