Egy sor cigány – Huszonnégy mai magyar
A fenti címmel jelentette meg a Corvina Kiadó 2011 őszén Závada Pál szövegével és Korniss Péter fotóival ezt a különlegesen szép és érdekes albumot (156 oldalon). A portrékönyv létrejötte a Summa Artium és a Polgár Krisztina Emlékalap 2009-2011 között megvalósult Blacklist projektjének köszönhető.
A MÚOSZ Zenei Szakosztálya három neves zenészt hívott meg a könyv szereplői közül, akikkel Aradi Péter, a szakosztály vezetője beszélgetett a népes hallgatóság előtt. Ők: Szalóki Ági énekesnő, Farkas Róbert és Szalai Antal hegedűművészek, zenekarvezetők.
A könyv szerzői egyenként felkeresték a cigány értelmiség tagjait, és családjuk történetéről valamint pályafutásukról kérdezték őket. Kiderült, a megkérdezettek szívesen vállalkoztak az interjúkra, s adták közre gyerekkori környezetük emlékeit, fényképeit.
Szalóki Ági már ismerte a két szerző korábbi munkásságát, ezért örömmel nyilatkozott, ahogy szokott, a maga szelíd és őszinte modorában. Családja csak édesanyja (Orsós família) részéről beás cigány, mégis édesapja muzikalitása és mesélőkészsége indította az útjára. Tizenkét éves korában kapott egyszer egy beás énekgyűjteményt. A VIII. kerületben nőtt fel, a házban sok zenész élt. Példaképe akkor az Ando Drom és Mohamed Fatima volt. Nagyszülei ötven évet sem értek meg, ezért Erdély egyik kis településén, a Válaszút nevű kis községben (Bonchida mellett), Kallós Zoltántól tanult néprajzot. Azután következett a Zeneakadémia. Kanizsa közelében élő roma rokonait csak tavaly látogatta meg először. Nagyapjának, Orsós Józsefnek hét testvére volt, köztük még egy József! „Jó kedvük volt a keresztelőn” – mondja hamiskás mosollyal. Mivel rajta nem látszik a származása, gyakran szidják előtte a cigányokat. Ilyenkor ő is cigánynak vallja magát. Büszke rá, hogy dalaival meg tudja szólítani a sajátjait. A Milla tüntetésén nem politikai meggyőződésből, hanem a nemzetiségek közötti párbeszéd kedvéért énekelte el a Himnuszt. Művészként nem hajlandó félni, ha Himnuszt énekel, de most kihívta maga ellen a sorsot. Ahogy ellentétes politikai nézeteket valló szülei nála, a konyhájában, egy pohár pálinka után már jobban szót értenek egymással, legszívesebben azt mondaná az egész országnak, hogy igyunk meg együtt egy korty pálinkát, és utána szeressük egymást. Hat önálló lemeze után először lesz szólókoncertje a MÜPÁ-ban, eddig nem volt önbizalma hozzá. Végül bájos hangján egy meghatóan szép mezőségi dalt énekelt: „Devla, Devla tekints le ránk, / legyen nekünk, cigányoknak állandó tanyánk…” kezdettel.
Szalóki Ági
Farkas Róbert nem szívesen adja ki magát idegeneknek, de amikor két ilyen kiváló művész, mint a könyv szerzői keresték meg, azonnal megtalálta velük a hangot. Nála a családtörténet nem egyszerű, mert olyan sokan voltak, hogy számon tartani sem lehet mindet. Miskolcon született, de hamar Pestre, a VII. kerületbe költöztek. Miskolcra csak nyaralni járt a nagyszülőkhöz. Barna bőrén erősen látszik a származása, mégis alig találkozott gyűlölettel. Zenész volt a család is, a hegedű a játékszerei közé tartozott. Úgy véli, a zene jóra nevel, fejleszti a személyiséget, adja a baráti társaságot, a sokféleség pedig közös kultúránkat erősíti. Felesége – egyben a menedzsere – nem cigány származású. Több hangszeren tud játszani. Édesapja mindenhová vitte magával. 14 évesen került a 100 Tagú Cigányzenekarba. Ott már korán kiváló muzsikusokkal ismerkedett meg, mint Boros Lajos, Berki László stb., akiknek az élete példa volt számára, mígnem maga is a 100 Tagú egyik vezető prímása lett. Sokat utaztak együtt a világban, az összezártság sok mindenre megtanította. 10-12 év után kezdett más műfajok után érdeklődni: klezmer, balkáni muzsika, tangó, klasszikus zene. Elvégezte a Zeneakadémiát, majd a Besh o droMban működött. Négy éve alapította zenekarát, a Budapest Bárt. Együtt kerestek új idolokat a 20-30-as évekből (pl. Karády-számokat). A fiatalok ma már nem szórakoznak kávéházi vagy cigányzenére, de a 16-22 éves korosztályt is megragadja ez a muzsika, ha saját idoljai éneklik a dalokat. Zenélnek a MÜPÁ-ban, a MOM-ban és a Katona József Színházban is. Játszanak Liszt-dalokat, Astor Piazzolától darabokat. Róbert tanított hátrányos helyzetű gyerekeket Brazíliában, aztán „átugrott” Argentínába tangóharmonikát tanulni. Kedves hangszere még a gitár, mert általában sokféle stílust kedvel. Az esten Hubay Jenő egy darabját játszotta el zongorakísérettel – lélegzetelállítóan.
Farkas Róbert
Szalai Antal volt Aradi Péter harmadik beszélgetőpartnere. Megköszönte, hogy a szerzők megkeresték, mint mondta, olyan izgalommal várta őket, mint az orvost. Korniss Péterhez már több évtizedes ismeretség fűzte. Pestszenterzsébeten született, majd a VIII. kerületbe költözött, ahol híres prímásokat ismert meg. Egyszer egy ismerőse megkérdezte tőle, mennyit ér a hegedűje. Az összeg hallatán az illető megjegyezte, hogy „te jó ég, drágább, mint a szekrényünk!”. Négy évtizeden át volt a Honvéd Együttes vezető prímása. Játszott már elegáns svájci szállodákban, itthon a Gundelnél, a Silvanus Hotelben és rendezvényeken „asztali” muzsikát. Rengeteg külföldi felkérésnek tesz eleget tizenhárom tagú együttesével. Vendége volt Ausztrália csodálatos operaházának is. Manapság már csak az idősebb korosztály rajong az operettért és a magyar nótáért, és a kávéházi cigányzenére egyre kevésbé van igény, ezért Szalai is elsősorban a virtuóz színpadi előadásokat kedveli. Hogy milyen nagyszerű művész, arról ott helyben is meggyőződhettünk, amikor zenekarának bőgősével és cimbalmosával csárdást, verbunkost és frisset játszottak nekünk.
Szalai Antal
Szöveg: Dobi Ildikó
Fotók: Jekken Péter
