A jövő nagy muzsikusai a MÚOSZ-ban
Május 24-én a MÚOSZ Zenei Szakosztálya szervezésében a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tehetséggondozó Programja mutatkozott be a szövetség székházában.
Az idén februárban indult, egyéves program célja a kiválasztott, kiemelkedően tehetséges hallgatók személyiségének, stressztűrő képességének és világlátásának fejlesztése, kommunikációs készségeik javítása, elméleti és gyakorlati ismereteik gyarapítása a tévé-, rádió- és lemezfelvételek, a stílus, a megjelenés és a vizualitás, valamint a protokoll, a jog és a vállalkozás világában, annak érdekében, hogy utazásaik során biztonsággal igazodjanak el a nagyvilágban, képesek legyenek tárgyalni impresszáriókkal és a média képviselővel. Az est házigazdája Lőrincz Andrea, moderátora Horvát János volt, aki Kepes Andrással a program kommunikációs és protokoll moduljáért felel.
Lőrincz Andrea, az est házigazdája
Horvát János, Furka Beáta, Batta András és Radóné Wirthmann Julianna
A növendékek koncertje előtt Horvát János Batta Andrással, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorával, Furka Beátával, az egyetem Nemzetközi és Intézményfejlesztési Osztályának vezetőjével, valamint Radóné Wirthmann Juliannával, a Tehetséggondozó Program vezetőjével beszélgetett. Horvát János bevezetőül felidézte, hogy amikor Wirthmann Julianna tavaly nyáron, egy balatoni strandon megkérdezte tőle, akar-e a Zeneakadémián tanítani, először hangos nevetésben tört ki, ám amikor meghallgatta, miről is van szó, örömmel mondott igent a felkérésre. Furka Beáta elmondta: a programot Európai Uniós forrásból finanszírozzák, így az egyáltalán nem terheli a Zeneakadémia költségvetését. Batta András hangsúlyozta, hogy itt nem tehetségkutató, hanem tehetséggondozó programról kell beszélni, hiszen a Zeneakadémiára eleve csak tehetséges fiatalok kerülhetnek be. Az egyetem főtárgytanárai egy-egy növendéküket jelölhették a programba, akik közül – egyéni meghallgatás után – az egyetemtől független szakemberekből álló, Szinetár Miklós vezette zsűri választotta ki azokat, akik részt vehetnek a képzésen: öten kerültek az egyéni képzést is nyújtó, kiemelt kategóriába, tízen pedig a csoportos foglalkozásokat kínáló modulokat látogathatják. A pontozásnál a zenei felkészültség és az előadóművészi kisugárzás mellett a kommunikációs készség, a megjelenés és az idegennyelvtudás is nagy súllyal esett latba. Furka Beáta szerint a kiválasztottak nem zenei szakbarbárok, hanem nyitott, kommunikatív személyiségek. Wirthmann Julianna annak a reményének adott hangot, hogy a decemberben záruló program után nem sokkal a fiatalok a tanultakat egy tévéműsor keretében a gyakorlatban is bemutathatják.
Furka Beáta és Batta András
Radóné Wirthmann Julianna
A teremben ülő újságírók közül valaki azt kérdezte, miért csak most indult ilyen képzés, hiszen evidens, hogy ilyen ismeretekre minden előadóművésznek szüksége van – látjuk, hogy a kereskedelmi televíziók mennyire felkészítik a tehetségkutató versenyek résztvevőit a szereplésre. Batta András válaszában elmondta, hogy Nyugat-Európában sok helyen nem ilyen kurzusokat szerveznek, hanem karrierirodákat működtetnek, amelyek segítik a növendékeket abban, hogy megállják a helyüket a nemzetközi zenei életben. A Zeneakadémia régi álma – árulta el a rektor – egy zenei ügynökség létrehozása, amely az intézmény nemzetközi presztízsét kihasználva próbálná meg hozzásegíteni a legtehetségesebb hallgatókat ahhoz, hogy bekerüljenek a világ négy-öt legjelentősebb impresszáriós irodájának egyikébe, amelynek támogatása jó esélyt teremt a nemzetközi hírnév eléréséhez. Furka Beáta hozzátette, hogy ez most hangsúlyozottan kísérleti projekt, amelynek bizonyos elemeit talán sikerül majd beépíteni az egyetem általános oktatási programjába is. A növendékek kérésére a második félévben új, az eredeti tervben nem szereplő modulokat is indítanak, például arról, hogyan készítsék el saját honlapjukat és hogyan jelenjenek meg a közösségi portálokon. Horvát János azt mondta, jó hangulat, segítő légkör jellemzi a csoportot. Ezután arra biztatta a jelenlévőket, a zenei blokkok után tegyenek fel kérdéseket az ifjú művészeknek, hadd gyakorolják itt is a közönség előtti szóbeli megnyilatkozást. „Én nem kérdeznék – magyarázta cinkos mosollyal – hiszen én arra tanítottam őket, hogyan verjék vissza az újságírói kérdéseket.”
Baráth Emőke, Mohai Bálint, Razvaljajeva Anasztázia és Konyicska Renáta Kriszta
Gábor József
A teremben látható aktuális kiállítás díszletei – divatfotók és felöltöztetett próbababák – között zenével folytatódott az est. Az első fellépő a fagottos Mohai Bálint volt. Gábor Józsefet, aki zongorán kísérte az ifjú művészt, Batta András a világ legjobb zongorakísérőjeként konferálta fel. A zenész családban született huszonkét éves fiatalember néhány mondatban ismertette műsorát: először Mozart tizenhat éves korában komponált, K. 191-es, B-dúr fagottversenyének első két tételét játszotta el, majd a francia Marcel Bitsch impresszionista Concertinóját adta elő, melyet – mint mondta – depressziós kezdés és hősies befejezés jellemez. A Mozart-mű előadása közben eleredt az eső, s az esőcseppek kopogása az ablakokon külön, nem kívánt szólamként kapcsolódott be a produkcióba, de Mohai Bálintot ez nem zavarta meg, koncentráltan és nagy meggyőző erővel játszott tovább. Gábor József utána tréfásan megjegyezte, bizonyára Salieri küldte épp most az esőt… A Bitsch-darabnak nemcsak a befejezése, hanem az előadása is hősies tett: igen nehéz, komoly állóképességet igénylő kompozíció. Ráadásul Mohai Bálint mindkét darabot állva adta elő, ami, a hangszer súlyát tekintve, fizikailag is tiszteletre méltó teljesítmény. Rövid koncertje után kérdésekre válaszolva elmondta, hogy saját, Takeda márkájú hangszerén játszik, amelynek ára mintegy 8000 euró – ezzel szemben egy igazán jó fagott 40-50 000 euróba kerül… Pályáját szólistaként és zenekari muzsikusként képzeli el – mint mondta, nemigen van olyan fagottos, aki kizárólag szólista karriert fut be.
Gábor József és Mohai Bálint
Mohai Bálint
Mohai Bálint és Horvát János
A következő fellépő, az 1986-ban, Oroszországban született, de hétéves kora óta Magyarországon élő hárfás, Razvaljajeva Anasztázia úgy kapcsolódott az előző blokk második darabjához, hogy szintén impresszionista művel, Gabriel Fauré op. 86-os Impromptujével kezdte műsorát. Bár elmondása szerint hangszere „elfogadható minőségű sorozatgyártmány”, mégis nagyon szép, dús hangzást hozott ki belőle. Két barokk kompozícióval folytatta: Jean-Philippe Rameau La Dauphine és L’Egyptienne című, eredetileg csembalóra írt darabjait adta elő hárfán, mégsem nevezte ezeket átiratnak, hiszen voltaképpen nem változtatott rajtuk. A műsor utolsó számát, Manuel de Falla első Spanyol táncát nem játszotta el, mert szállítás közben valamilyen technika megsérült a hangszerén, így ezt a nagyon kényes darabot nem tudta volna teljes értékűen megszólaltatni. Arra a kérdésre, miért épp a hárfát választotta hangszeréül, azt felelte, hogy az édesanyja is hárfás, ennek ellenére egy ideig gondolkodott, patológus legyen-e, vagy hárfás…
Razvaljajeva Anasztázia
Razvaljajeva Anasztázia és Baráth Emőke
Az est harmadik fellépője a fuvolista Tóth Zsuzsanna lett volna, azonban ő előző nap megbetegedett, de szerencsére két másik hallgató be tudott ugrani helyette. Az 1985-ben született Baráth Emőke a 16. századi zeneszerző és lantművész, John Dowland két, eredetileg lantkíséretes dalát énekelte el Razvaljajeva Anasztázia hárfakíséretével. A hangszerválasztás nyilván nem véletlen, hiszen Baráth Emőke az ének mellett hárfa szakot is végzett a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolában. Nagyon szép, telt mezzo hangon szólaltatta meg Dowland Flow, My Tears és Can She Excuse My Wrong című dalát, az óangol szöveggel is derekasan megbirkózva. Egyébként a nyelvtanulás lehet az egyik hobbija: jól tud angolul, beszél németül és olaszul, tanul franciául, és már az oroszt is tervbe vette… Baráth Emőke a jövőben leginkább régizenével szeretne foglalkozni, és zeneakadémiai tanulmányai befejeztével külföldön kívánja továbbképezni magát.
Baráth Emőke
Konyicska Renáta Kriszta
Konyicska Renáta Kriszta
Az est a zongorista Konyicska Renáta Kriszta rövid koncertjével fejeződött be. A négy fellépő közül ő a legfiatalabb: novemberben lesz húszéves. Robert Schumann nyolc darabból álló, op. 12-es Fantasiestückéjének első öt darabját szólaltatta meg, szuggesztíven, nagy átéléssel. Előtte elmondta, azért állnak közel hozzá ezek a kompozíciók, mert mindegyik más-más karakterű: az elsőben az est mozdulatlansága, nyugalma, a másodikban a szárnyalás, a harmadikban – ahogy a címe is mutatja – a miért? kérdése, a negyedikben a kedélyesség, az ötödikben az éjszaka rejtelmei, félelmetessége ölt testet. Konyicska Renáta Kriszta fiatal kora ellenére már számos hazai és nemzetközi versenyen vett részt, közülük néhányat megnyert, néhányon pedig második-harmadik helyezést ért el. Valószínűleg fogunk még róla hallani.
A tehetséggondozó program és a fiatal művészek bemutatkozása olyan jól sikerült, hogy azt tervezzük, ősszel folytatjuk. Még legalább két hasonló koncertet szeretnénk rendezni a program résztvevőinek közreműködésével: egyet a klasszikus zenei szakokon tanuló többi növendéknek, egyet pedig a jazz tanszakon, illetve a népzenei tagozaton tanulóknak.
Szöveg: Aradi Péter
Fotók: Jekken Péter
