A MÚOSZ Zenei Szakosztályának blogja

A Kaláka együttes népszerűsége sok éve minden korosztályban töretlen. Generációk nőttek fel a zenéjükön, s ezrek kedvelték meg a magyar költészet gyöngyszemeit muzsikájukkal.

A Kaláka (első) 40 éve címmel immár kötetbe foglalva is megjelent az együttes története.

A kiadvány június 2-i sajtóbemutatóján összegyűlt sokaság nagy örömére zenével is fűszerezett visszaemlékező beszélgetéseket hallhatott a Párizsi Nagyáruház mívesen felújított Lotz-termében, az Alexandra Könyvesház bőséges kulturális kínálatának közelségében.

S hogy a kalákások milyen hatással voltak a muzsikustársakra, azt a Csík Zenekar, Ferenczi György és a Rackajam, valamint Frenk egy-egy nótája is példázta.

A Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában napvilágot látott album első részében a mai és az egykori Kaláka-tagok – Gryllus Dániel, Radványi Balázs, Gryllus Vilmos, Becze Gábor, Mikó István, Huzella Péter, Dabasi Péter, Veress Panka, Jorgosz Tzortzoglou, Kobzos Kiss Tamás és Major Gábor – mesélnek szépről, jóról, ám nem csak a szépre emlékeznek.

A kötet második fejezetében a negyvenedik év jelentősebb fellépéseinek, így például a Kányádi Sándor társaságában megtett erdélyi turnénak, a 30. Kaláka Fesztivál történéseinek dokumentumai, illetve az együttes jeles jubileumára szervezett esten fellépők gondolatai olvashatók.

Az örökifjú csapatot valóban meglepetésként érte a Művészetek Palotájában 2009. december 27-én a tiszteletükre szervezett koncert, amelyen közreműködött a hazai zenészvilág sok kiválósága: Balogh Kálmán, Bársony Bálint és a Juhász Attila Jazz Quartet, Bognár Szilvia és Zenekara, Frenk, a Kosbor, Sebestyén Márta, Tóth Ildikó Fecske és Farkas Zoltán Batyu, Palya Bea, Kiss Tibor, Lovasi András, Bolya Mátyás, Dés András, Szokolay Dongó Balázs, a Csík zenekar, a Vujicsics együttes, a Söndörgő zenekar, Szőcs Artúr, a Republic és a Misztrál együttes, Ferenczi György és a Rackajam, a Heaven Street Seven, a Napra zenekar,  a ColorStar, a Pannonia Allstars Ska Orchestra, a Quimby, a Kaláka Next, valamint a Deák téri Evangélikus Gimnázium Kórusa lépett színpadra, és énekelte el az egyik kedvenc Kaláka-dalát.

Az évfordulós kötetet 380 archív fekete-fehér és színes fotó is gazdagítja. Előszavát Lackfi János költő írta.

S miután a zenés kultúrtörténeti „pillanatról” felvétel készült, így a Cartaphilus kiadványának melléklete a meglepetéskoncert DVD-változata.

A Kaláka-rajongók június 4-én, pénteken 16 órától a Vörösmarty téren találkozhatnak az együttes tagjaival, akik az Ünnepi Könyvhéten dedikálnak.

Nyáron megint lesz Kaláka Fesztivál, és születnek új dalok, vagyis már javában tart az együttes 41. „évada”.

A nevükkel összefonódott szellemiségre remélhetőleg még sokáig fogékonyak lesznek újabb és újabb generációk.

Pataki Kata

Az általános lexikonok tömör összefoglaló meghatározása szerint: Lajtha László Bartók és Kodály mellett a XX. század első felének legjelentősebb magyar zeneszerzője, népzenekutatója és zenepedagógusa volt.

Alkotói pályaképe és jelleme árnyalásához jelentősen hozzájárul két új kiadvány: Erdélyi Zsuzsanna A kockás füzet – Úttalan utakon Lajtha Lászlóval című könyve és Solymosi Tari Emőke Két világ közt – Beszélgetések Lajtha Lászlóról címmel napvilágot látott interjúkötete.

A forrásértékű munkák június 1-jei bemutatóját megtisztelte egy Lajtha-rokon, több egykori tanítvány, és jelen volt a MÚOSZ Zenei Szakosztályának néhány tagja is.

A zeneakadémiai „osztálytermemben”, a két „megszokott” fő ikon képe mellett a falon volt még egy fénykép, s nem tudtam, kit ábrázol. A korra jellemző volt, hogy hiányzott a köztudatból a fotón szereplő férfi arcának az ismertsége – elevenítette fel néhány évtizedes emlékét Hollós Máté zeneszerző, a Hungaroton igazgatója.

Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy Lajtha László korának szellemi fővonulatával teljes összhangban, politikailag viszont erős kontrasztban élt. Felidézte: 1947-48-ban családjával Londonban élt, ahol filmzenét komponált a T. S. Eliot Gyilkosság a székesegyházban című verses drámájából készülő filmhez, majd szerződése lejárta után önként hazatért a kommunista Magyarországra.

Erdélyi Zsuzsanna, Lajtha egykori – 1953-1963 közötti – néprajzos munkatársa hozzáfűzte: külföldi barátai közül sokan óvták a zeneszerzőt a hazatéréstől, ám Lajtha úgy érezte, itthon a helye.  Személye azonban gyanús lett, mellőzték, zaklatásnak volt kitéve, állásaiból sorra elbocsátották. Az 1950-es évek elején aztán létrejöhetett egy népzenegyűjtő csoport, amelynek vezetését elsősorban egzisztenciális kényszerből vállalta.

A Nyugat-Dunántúlon, úttalan utakon jártak a gyűjtések alkalmával, s a közös munka során elhangzott őszinte szakmai és magánbeszélgetéseket jegyzetelte le a kockás füzetbe.

Erdélyi Zsuzsanna szólt arról is, hogy mély emberi barátság fűzte össze kettejük családját. Sokáig nem volt késztetése a füzet tartalmának nyilvánosságra hozatalára, ám most úgy véli, gondoskodhatott a megfelelő megjelenésről.

A két világ közt című kötetben Solymosi Tari Emőke harminchárom interjút gyűjtött csokorba.

A beszélő cím alatt közreadott könyv két évtizedes gyűjtőmunka eredménye. A zenetudós a két kiadványhoz – amelyek haszonnal forgathatók párhuzamosan – több mint nyolcszáz lábjegyzetet készített az olvasók pontos tájékozódásának elősegítésére.

Lajtha olyan zeneszerzői közeghez, olyan nyugati, francia művészeti világhoz kapcsolódott, amiről itthon semmit sem tudtak. Az 1950-es években gyakorlatilag nem volt jelen a magyar zenei életben, s aki nincs jelen, az kikopik – jegyezte meg.

Örvendetes, hogy a Lajtha-kép egyre árnyaltabbá válik, hiszen zongoraművész is volt, karmester, egyházzenész, hangversenyszerkesztő és zenei ismeretterjesztő, hangszertörténeti szakember, a nemzetközi kultúrdiplomácia jeles alakja, hazai és európai tudományszervező. Életének sok-sok szála összetéveszthetetlenül egyedi szövedéket alkotott.

Solymosi Tari Emőke hosszas beszélgetéseket folytatott a családtagokkal, Lajtha László özvegyével, fiaival, ifjabb Lajtha Lászlóval és Lajtha Ábellel, barátokkal és munkatársakkal, tanítványokkal, Lajtha-művek előadóival. Az interjúalanyok közül sokan már nem élnek.

A Magyar Rádió nyolcrészes sorozatának Lajtha Lászlóról szóló beszélgetései is olvashatók a kötetben, Az eltűnt szépség nyomában címmel.

Az olvasók tájékozódását részletes névmutató és a kötetben szereplő Lajtha-művek jegyzéke is segíti.

Az interjúkötet születésének munkálataiba a közönséget beavatva a szerző elmondta: nehéz műfaj, mert a több órás beszélgetéseket természetesen rövidíteni kell, a rövidítések, az esetleges átfogalmazások, a szerkesztések során azonban nem veszhet el az interjúalany sajátos stílusa.

S hol tartották a kötetek premierjét? A leghitelesebb helyszínen, a Lajtha-hagyatékot gondozó Hagyományok Házában, amely egyben a könyvek kiadója is.

Pataki Kata