Muzsikáló Múzeum – szentendrei művészeti barangolás
A Dunakanyar kapujában fekvő Szentendre Fő terére érkező látogatók előtt szinte teljes pompájában kitárul a városka legfőbb vonzereje. A délies hangulatú, aprócska, barokk stílusú polgárházak változatossága, az épületek földszintjén galériák, éttermek és kávézók, az e helyről szerteágazó romantikus, macskaköves utcák sora, a domboldalra vezető szűk sikátorok kaptatói.
A figyelmesebb szemlélők a Fő tér patinás 1. számú épületének ajándéktárgyakkal csalogató üzlete portáljának egyik oldalán a Muzsikáló Múzeum, a másikon pedig a Music Box Museum feliratot olvashatják.
A kíváncsiságra serkentő szöveg invitálására az ajándékboltba betérők szombaton és vasárnap (csoportoknak előzetes megbeszélés szerint más időpont is lehetséges) bebocsátást nyerhetnek Korenchy Gábor zenélő szerkezetekből álló magánkollekciójának birodalmába.
Szakosztályunk néhány elszánt tagja május harmadik vasárnapján – dacolva az esős, szeles és hideg idővel – barangolást tett a letűnt korok muzsikáló szerkentyűinek varázslatos világában.
A hangkeltő eszközöknek sok ezer változata alakult ki az emberiség története során. A hangszerek története tulajdonképpen az emberiség története is egyben, mert minden korban tükrözte a társadalom igényeit, valamint a műszaki tudás fejlettségét is.
A mintegy három évtizedes gyűjtőmunka eredményének legjavát a közönség elé táró kiállításon rendkívül míves, humoros és játékos szerkezetek egyaránt láthatók, valamint hallhatók is működés közben.
A két éve Szentendrén állandó otthonra lelt magángyűjtemény tárgyai kétszáz év muzeális zenélő szerkezeteinek rendkívüli változatosságával bizonyítják a néhai mesterek szakmai tudását, kézügyességét és fantáziáját.
A „hangos emlékek” sorában megcsodálhattuk az 1810-es évek körül Bécsben készült asztali fuvolázó automatát, amelynek szerkezete nyolc dallamot „produkál”.
Az 1860-as évek műremeke a tűhengeres, hat dallamot játszó, intarziás fadobozba rejtett szerkezet.
A százhúsz-százharminc éve gyártott piano melodico működését kézi hajtás biztosítja, a különleges kottát programkártya vezérlés alapján szólaltatja meg. Hangja a citeráéra hasonlít.
Az orchestrion története az 1800-as években kezdődött, bár a szakembereket már korábban is foglalkoztatta, hogyan lehetne egy egész zenekart (orchestert) helyettesítő gépet létrehozni.
A Muzsikáló Múzeumban látható orchestriont az 1900-as évek elején gyártották. Súly felhúzásával, fa vezérlőhenger segítsége működteti a szerkezetet. Egykoron pénzérmék bedobását követően élvezhette például a kávéházi közönség a zongora, a dobok, a cintányér, a triangulum és a marimba alkotta „zenekar” muzsikáját.
A szintén a XX. század elején készült Pathé gramofon érdekessége, hogy a lemezt belülről kifelé haladva játssza le. A szerkezet a rugó felhúzásával, óramű meghajtással ma is tökéletesen működik.
A kollekcióban természetesen szerepelnek Edison-fonográfok és a hangrögzítéshez használt viaszhengerek.
A régi filmekből talán még az ifjabb korosztályoknak is ismerős lehet a némafilmek korszakát és hangulatát idéző állózongora hangja, illetve az utcai verkli muzsikája.
A vitrinekben sorakozó kisméretű gramofonok pedig arról tanúskodnak, hogy már eleink is élvezhették a zenét utazás közben, és népszerű tárgya volt az úri társaságok kertekben, zöldellő ligetekben tartott társasági összejöveteleinek.
Játékos ötlettel a korabeli urak komfortérzetét minden bizonnyal jelentősen növelte a muzsikáló drinkbár és a zenélő szivarkínáló.
A Muzsikáló Múzeum megtekintését egyaránt ajánlhatjuk a zenekedvelőknek, a műszaki és technikai eszközök iránt érdeklődőknek, valamint a régi korok cizellált tárgyait kedvelőknek.
A zenélő csodaszerkezeteket rejtő épületből a Fő térre ismét kilépve, újabb látnivaló hívogatott, bizonyságul, hogy Szentendre a művészetek városa, hiszen szó szerint lépten-nyomon érdekes látnivalókkal várja lakóit és vendégeit.
Érdemes betérni a mesék és a szép rajzok kedvelőinek a Muzsikáló Múzeum szomszédságban lévő Szentendrei Képtárba, mert minden korosztálynak élvezetes a Képes mesék – Mesés képek címmel, Rényi Krisztina meseillusztrációiból és festményeiből összeállított kiállítás.
A számos nemzetközi gyermekkönyv-illusztrációs díjjal elismert alkotó rajzai olyan népszerű könyveket tettek még vonzóbbá, mint például Benedek Elek 1998-ban újból kiadott Táltos Jankója, Feuer Mária Sárkánymese és Békés Pál A Félőlény című kötete.
A szentendrei kulturális barangolás néznivalóiból nem maradhattak ki Kovács Margit kerámiái. A művész munkáinak legszebbjeit ideiglenesen a Vajda Lajos Emlékmúzeumban láthattuk. A „vendégeskedés” oka, hogy a közelmúltban kezdődött meg a Kovács Margit Múzeum épületének felújítása és bővítése.
Kifogyhatatlan fantáziával formált humoros, groteszk, népballadai tömörségű vagy drámai jelenetei, a népmesékből, valamint a népéletből vett reliefjei és alakjai mindig erős érzelmi hatással vannak a nézőre. A „titok” az arcok, a kezek, a mondanivaló őszinteségében rejlik.
Kedves kollégák, jó szívvel ajánljuk figyelmetekbe a Muzsikáló Múzeumot, Rényi Krisztina szemet gyönyörködtető és szívet melengető rajzainak július 4-ig nyitva tartó tárlatát, és Szentrendre városának számos más izgalmas művészeti bemutatóját.
Pataki Kata
