A MÚOSZ Zenei Szakosztályának blogja

A fenti címmel jelentette meg a Corvina Kiadó 2011 őszén Závada Pál szövegével és Korniss Péter fotóival ezt a különlegesen szép és érdekes albumot (156 oldalon). A portrékönyv létrejötte a Summa Artium és a Polgár Krisztina Emlékalap 2009-2011 között megvalósult Blacklist projektjének köszönhető.

A MÚOSZ Zenei Szakosztálya három neves zenészt hívott meg a könyv szereplői közül, akikkel Aradi Péter, a szakosztály vezetője beszélgetett a népes hallgatóság előtt. Ők: Szalóki Ági énekesnő, Farkas Róbert és Szalai Antal hegedűművészek, zenekarvezetők.

A könyv szerzői egyenként felkeresték a cigány értelmiség tagjait, és családjuk történetéről valamint pályafutásukról kérdezték őket. Kiderült, a megkérdezettek szívesen vállalkoztak az interjúkra, s adták közre gyerekkori környezetük emlékeit, fényképeit.

Szalóki Ági már ismerte a két szerző korábbi munkásságát, ezért örömmel nyilatkozott, ahogy szokott, a maga szelíd és őszinte modorában. Családja csak édesanyja (Orsós família) részéről beás cigány, mégis édesapja muzikalitása és mesélőkészsége indította az útjára. Tizenkét éves korában kapott egyszer egy beás énekgyűjteményt. A VIII. kerületben nőtt fel, a házban sok zenész élt. Példaképe akkor az Ando Drom és Mohamed Fatima volt. Nagyszülei ötven évet sem értek meg, ezért Erdély egyik kis településén, a Válaszút nevű kis községben (Bonchida mellett), Kallós Zoltántól tanult néprajzot. Azután következett a Zeneakadémia. Kanizsa közelében élő roma rokonait csak tavaly látogatta meg először. Nagyapjának, Orsós Józsefnek hét testvére volt, köztük még egy József! „Jó kedvük volt a keresztelőn” – mondja hamiskás mosollyal. Mivel rajta nem látszik a származása, gyakran szidják előtte a cigányokat. Ilyenkor ő is cigánynak vallja magát. Büszke rá, hogy dalaival meg tudja szólítani a sajátjait. A Milla tüntetésén nem politikai meggyőződésből, hanem a nemzetiségek közötti párbeszéd kedvéért énekelte el a Himnuszt. Művészként nem hajlandó félni, ha Himnuszt énekel, de most kihívta maga ellen a sorsot. Ahogy ellentétes politikai nézeteket valló szülei nála, a konyhájában, egy pohár pálinka után már jobban szót értenek egymással, legszívesebben azt mondaná az egész országnak, hogy igyunk meg együtt egy korty pálinkát, és utána szeressük egymást. Hat önálló lemeze után először lesz szólókoncertje a MÜPÁ-ban, eddig nem volt önbizalma hozzá. Végül bájos hangján egy meghatóan szép mezőségi dalt énekelt: „Devla, Devla tekints le ránk, / legyen nekünk, cigányoknak állandó tanyánk…” kezdettel.

Szalóki Ági

Farkas Róbert nem szívesen adja ki magát idegeneknek, de amikor két ilyen kiváló művész, mint a könyv szerzői keresték meg, azonnal megtalálta velük a hangot. Nála a családtörténet nem egyszerű, mert olyan sokan voltak, hogy számon tartani sem lehet mindet. Miskolcon született, de hamar Pestre, a VII. kerületbe költöztek. Miskolcra csak nyaralni járt a nagyszülőkhöz. Barna bőrén erősen látszik a származása, mégis alig találkozott gyűlölettel. Zenész volt a család is, a hegedű a játékszerei közé tartozott. Úgy véli, a zene jóra nevel, fejleszti a személyiséget, adja a baráti társaságot, a sokféleség pedig közös kultúránkat erősíti. Felesége – egyben a menedzsere – nem cigány származású. Több hangszeren tud játszani. Édesapja mindenhová vitte magával. 14 évesen került a 100 Tagú Cigányzenekarba. Ott már korán kiváló muzsikusokkal ismerkedett meg, mint Boros Lajos, Berki László stb., akiknek az élete példa volt számára, mígnem maga is a 100 Tagú egyik vezető prímása lett. Sokat utaztak együtt a világban, az összezártság sok mindenre megtanította. 10-12 év után kezdett más műfajok után érdeklődni: klezmer, balkáni muzsika, tangó, klasszikus zene. Elvégezte a Zeneakadémiát, majd a Besh o droMban működött. Négy éve alapította zenekarát, a Budapest Bárt. Együtt kerestek új idolokat a 20-30-as évekből (pl. Karády-számokat). A fiatalok ma már nem szórakoznak kávéházi vagy cigányzenére, de a 16-22 éves korosztályt is megragadja ez a muzsika, ha saját idoljai éneklik a dalokat. Zenélnek a MÜPÁ-ban, a MOM-ban és a Katona József Színházban is. Játszanak Liszt-dalokat, Astor Piazzolától darabokat. Róbert tanított hátrányos helyzetű gyerekeket Brazíliában, aztán „átugrott” Argentínába tangóharmonikát tanulni. Kedves hangszere még a gitár, mert általában sokféle stílust kedvel. Az esten Hubay Jenő egy darabját játszotta el zongorakísérettel – lélegzetelállítóan.

Farkas Róbert

Szalai Antal volt Aradi Péter harmadik beszélgetőpartnere. Megköszönte, hogy a szerzők megkeresték, mint mondta, olyan izgalommal várta őket, mint az orvost. Korniss Péterhez már több évtizedes ismeretség fűzte. Pestszenterzsébeten született, majd a VIII. kerületbe költözött, ahol híres prímásokat ismert meg. Egyszer egy ismerőse megkérdezte tőle, mennyit ér a hegedűje. Az összeg hallatán az illető megjegyezte, hogy „te jó ég, drágább, mint a szekrényünk!”. Négy évtizeden át volt a Honvéd Együttes vezető prímása. Játszott már elegáns svájci szállodákban, itthon a Gundelnél, a Silvanus Hotelben és rendezvényeken „asztali” muzsikát. Rengeteg külföldi felkérésnek tesz eleget tizenhárom tagú együttesével. Vendége volt Ausztrália csodálatos operaházának is. Manapság már csak az idősebb korosztály rajong az operettért és a magyar nótáért, és a kávéházi cigányzenére egyre kevésbé van igény, ezért Szalai is elsősorban a virtuóz színpadi előadásokat kedveli. Hogy milyen nagyszerű művész, arról ott helyben is meggyőződhettünk, amikor zenekarának bőgősével és cimbalmosával csárdást, verbunkost és frisset játszottak nekünk.

Szalai Antal

Szöveg: Dobi Ildikó

Fotók: Jekken Péter

MEGHÍVÓ

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Zenei Szakosztálya

tisztelettel meghívja Önt

egy zenés beszélgetésre

Závada Pál és Korniss Péter Egy sor cigány c. könyvének muzsikus szereplőivel,

2011. december 7-én, szerdán 17.30 órára

a MÚOSZ székházába

(1064 Budapest, Vörösmarty u. 47/a)

A beszélgetés résztvevői:

SZALÓKI ÁGI énekes

FARKAS RÓBERT hegedűművész

OLÁH KÁLMÁN jazz-zongoraművész, zeneszerző

SZALAI ANTAL hegedűművész, prímás

Beszélgetőtársuk:

ARADI PÉTER újságíró, a MÚOSZ Zenei Szakosztályának elnöke

Az est muzsikus vendégei nemcsak beszélgetni, hanem zenélni is fognak!

A Corvina Kiadó által megjelentetett Egy sor cigány c. könyv a rendezvényen kedvezményesen megvásárolható.

A belépés ingyenes, minden kollégát és érdeklődőt szeretettel várunk!

Néhány szó a közreműködő művészekről

SZALÓKI ÁGI utóbbi évtizedünk egyik legnépszerűbb énekesnőjévé vált. Mint mondja: „Kaptam egy klasszikus alapot, ezzel egy időben elmélyültem a népzenében is, aztán indultam el a könnyűzene felé, és ott találkoztam a jazz-zenével, az improvizációval.” Eddig hat önálló lemeze jelent meg, közülük három gyermekeknek szól.

FARKAS RÓBERT hegedűvirtuóz, aki tizennyolc évesen a 100 Tagú Cigányzenekar legfiatalabb prímása lett, és több mint tíz év alatt bejárta velük a világot. Utána a Besh o droM zenekarban balkáni zenét, a Romano Dromban autentikus cigányzenét, a Pannóniában klezmert, a Kistehén Tánczenekarban sajátos, önmaguk által kikevert stílust játszott, jelenleg a rendkívül sikeres Budapest Bár formáció vezetője.

OLÁH KÁLMÁN nemzetközi hírű jazz-zongorista és zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. Alkalmi formációk mellett rendszeresen fellép saját együtteseivel (Trió Midnight, Oláh Kálmán Sextet, László Attila – Oláh Kálmán Quartet) és duóban Klenyán Csaba klarinétművésszel. Always c. kompozíciója 2006-ban, Washingtonban elnyerte a Thelonious Monk Institute nagydíját, Concertóját 2008-ban a Miskolci Szimfonikus Zenekar mutatta be a Művészetek Palotájában, neves amerikai jazzmuzsikusok közreműködésével.

SZALAI ANTAL hegedűművész négy évtizeden át volt a Honvéd Művészegyüttes vezető prímása, de saját zenekarával e munka megszűnése óta is folyamatosan dolgozik, turnéznak Amerikában, a Távol-Keleten és Ausztráliában is. „Én inkább a hagyományőrzés pártján állok – mondja –, de szívesen oltom ezt be új hangzásokkal, akár a jazz vagy épp a manapság nagyon népszerű román, illetve balkáni népzene vagy a spanyol tangó világából.”

November 9-én került sor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tehetséggondozó Programjában részt vevő hallgatók újabb bemutatkozó estjére a Sajtóházban. A MÚOSZ Zenei Szakosztálya által rendezett sorozat második koncertjén ezúttal egy klasszikus zenét játszó fuvolistát és egy (alkalmi) jazz-triót ismerhetett meg a közönség.

Furka Beáta

Karosi Júlia, Duleba Lívia, Komjáti Áron és Fónay Tibor

Mielőtt a fiatalok muzsikálni kezdtek volna, Horvát János a programról kérdezte Furka Beátát, az egyetem Nemzetközi és Intézményfejlesztési Osztályának vezetőjét. (Magáról a programról a májusban tartott első est meghívójának végén olvashatnak bővebben.) Ő elmondta, hogy a projekt a befejezéséhez közeledik, és noha alapvetően sikeresnek mondható, ilyen formában biztosan nem folytatódik, hiszen finanszírozását tekintve a Zeneakadémia rekonstrukciójához kötődött. Azonban a visszajelzések feldolgozása és a tapasztalatok leszűrése után megpróbálják beépíteni a tantervbe.

Horvát János és Duleba Lívia

Gábor József és Duleba Lívia

Az est első részében fellépő ifjú fuvolista, Duleba Lívia Horvát János kérdésére elmondta, hogy most tért haza a 14. Friedrich Kuhlau Nemzetközi Fuvolaversenyről, amelyet a német zeneszerző szülővárosában, Uelzenben rendeztek, s ahonnan a kétfuvolás kategóriában Bán Mátéval elhozták az I. díjat. Fontosnak tartja a rangos versenyeken való részvételt, hiszen egy pályakezdő művész elsősorban az ezeken nyújtott jó, netán kimagasló teljesítményével tudja felhívni magára a figyelmet: a díjak többnyire koncertmeghívásokkal, esetleg lemezfelvétellel is járnak. A Tehetséggondozó Program felvételijén Győriványi Ráth György biztatta, vegyen részt a Magyar Állami Operaház próbajátékán. El is nyerte az állást, és fél évig játszott az együttesben. Most németországi próbajátékokra készül, miközben elsősorban szólista karrierre vágyik. A hallgatóság a rövid beszélgetés után meggyőződhetett arról, hogy ez az elképzelés egyáltalán nem irreális: Gábor József zongorakíséretével három darabot szólaltatott meg, melyek interpretációja tökéletes technikai felkészültségről, biztos stílusismeretről és a finomságok iránti érzékenységről tanúskodott. Először J. S. Bach h-moll szonátájának II. és III. tételét játszotta el, majd Schumann Három románca következett, végül François Borne virtuóz Carmen-fantáziáját adta elő, igen nagy sikerrel.

Karosi Júlia

Komjáti Áron, Fónay Tibor és Karosi Júlia

A második félidőben műfajt váltottunk: a Tehetséggondozó Program négy jazzmuzsikus résztvevője közül hárman mutatkoztak be, alkalmi triót formálva. Karosi Júlia énekes, idén végzett a Jazz Tanszéken, Lakatos Ágnes és Berki Tamás növendékeként. Ám némi kitérővel jutott el idáig, 2006-ban ugyanis az ELTE Bölcsészkarán filozófia és esztétika szakon diplomázott. Minthogy zenész családból származik, nem meglepő, hogy végül mégis itt kötött ki. Kár is lett volna nem kihasználni elképesztő hangi adottságait. Bemelegítésként egy bluest játszottak, majd az énekesnő négy saját kompozícióját adták elő, melyeknek angol szövegét is ő írta. Fiatal kora ellenére rutinosan és rendkívül szuggesztíven, ráadásul remek angol kiejtéssel szólaltatta meg ezeket a számokat, előtte vagy utána rövid magyarázatokat fűzve hozzájuk. Gyakorlottsága nyilván annak is köszönhető, hogy 2009 óta rendszeresen fellép saját együttesével, a Karosi Júlia Quartet-tel – első lemezük valószínűleg még ez év végén megjelenik. A CD-piac mai helyzetében nem remélhetnek üzleti sikert ettől a kiadványtól, elsősorban kézbe adható, meghallgatható referenciának szánják. Ezen az estén Komjáti Áron gitáron, Fónay Tibor basszusgitáron kísérte – mindketten nagyszerű szólókkal is megörvendeztették a közönséget.

Szöveg: Aradi Péter

Fotók: Jekken Péter

M E G H Í V Ó

A MÚOSZ Zenei Szakosztálya tisztelettel meghívja

a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tehetséggondozó Programjában

részt vevő fiatal művészek hangversenysorozatának második koncertjére

2011. november 9-én, szerdán este 6 órára

a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházába

(VI. Vörösmarty u. 47/a)

Közreműködik:

Duleba Lívia – fuvola

Jazz-trió:

Karosi Júlia – ének

Komjáti Áron – gitár

Fónay Tibor – basszusgitár

Vendégek:

Dr. Batta András – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora

Furka Beáta – az egyetem Nemzetközi és Intézményfejlesztési Osztályának vezetője

Radóné Wirthmann Julianna – a Tehetséggondozó Program vezetője

Az est moderátora: Horvát János

A belépés ingyenes.

(A Tehetséggondozó Program leírása az előző koncertnél található.)

***

MŰSOR:

Duleba Lívia – fuvola

Francois Borne: Carmen-fantázia fuvolára és zongorára

Robert Schumann: 3 románc, op. 94

zongorán közreműködik: Gábor József

Jazz-trió

jazz-standardek, saját szerzemények

***

Duleba Lívia – fuvola

Születési hely, idő: Nyíregyháza, 1989. 12. 23.

Iskolái, tanárai:
2001-2003: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Miskolc
tanára: Siklósi Tamás
2003-2006: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium
a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Gyakorlóiskolája, Budapest
tanára: Dr. Csetényi Gyula
2007-2009: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest

tanára: Kovács Lóránt
2009-2011: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest

tanára: Bálint János

Mesterkurzusok:

Celso Machado, Emilio Galante, Ittzés Gergely, Matuz István, Adorján András, Emmanuel Pahud, Matej Zupan, Gyöngyössy Zoltán, Dejan Gavric, Gaby Pas Van Riet, Gudrun Hinze, Philippe Benoit, Carlo Jans, James Galway, Bálint János mesterkurzusa

Eredményei:

2007: VII. Országos Elek Tihamér Fuvolaverseny – I. díj; különdíj
2008: IV. Hartai Ferenc Országos Főiskolai Fuvolaverseny – II. díj
2008: Concertino Praga Nemzetközi Zenei Verseny – Összesített különdíj
2009: Prágai Tavasz Nemzetközi Zenei Verseny – középdöntő
2009: Anton Eberst Nemzetközi Fuvolaverseny – I. díj
2010: ARD Nemzetközi Zenei Verseny – középdöntő
2010: Crescendo Nyári Nemzetközi Akadémia Díja a legkiemelkedőbb résztvevő számára

2010-2011: Köztársasági Ösztöndíj
2011: Krakkói Nemzetközi Fuvolaverseny – IV. díj
2011: Allegro Vivo Nemzetközi Nyári Akadémia Díja

2011: Állandó kisegítő az UMZE Kamarazenekarban
2011: Az Operaház I. fuvolistája

Karosi Júlia – ének

Karosi Júlia zenész családból származik. Édesanyja operaénekesnő, bátyja koncertező orgonista. Hatévesen zongorázni, majd hegedülni kezdett, kiskorától kórusban énekelt. A művészet számos területe érdekelte már gyermekként is, verseket írt, komponált, színjátszó szakkörbe járt.
2001-ben az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen filozófia tárgyból nyolcadik helyezést ért el, így egyenes útja vezetett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol filozófia és esztétika szakon 2006-ban diplomázott.
Az egyetem alatt a jazz egyre nagyobb teret hódított az életében, így végzősként megkezdte jazzének tanulmányait Winand Gábornál. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén 2011-ben végzett Lakatos Ágnes és Berki Tamás növendékeként.
Júlia saját zenekarát, a Karosi Júlia Quartet-et 2009-ben alapította. A zenekar főként az énekesnő saját szerzeményeit játssza. Hangzásukon érződik a klasszikus zene és a modern jazz hatása, zenéjük érzékeny, finom, a letisztultságot keresi.
Júlia 2009-ben elnyerte a zsűri különdíját a Zory-ban, Lengyelországban megrendezett Voicingers Nemzetközi Énekversenyen. A díj címe: „Különdíj Karosi Júliának, a jazz-énekléshez való frissítő jellegű megközelítéséért, melyben eredeti motívumokat használ.” A zsűri tagjai: Grazyna Auguscik, David Linx, és Pawel Brodowski voltak.
2010-ben a Zeneakadémia által indított tehetséggondozó pályázat öt kiemelt hallgatója közé választotta a pályázat elbírálására kijelölt független zsűri: Szabó Dániel, Bacsó Kristóf és Bércesi Barbara.
2011-ben a Magyar Jazz Szövetség által rendezett Jazz Combo versenyen Sketches cimű művével második helyezést ért el zenekara.

Komjáti Áron – gitár

1986. június 21-én született Pécsett. Zenei tanulmányait hétévesen az Apáczai Zeneiskolában kezdte Tóth Zoltán majd Sára Erika növendékeként. Középiskolás évei alatt a klasszikus gitártól a könnyűzene (jazz, blues, funk) és a megzenésített versek felé fordul érdeklődése. Ostinato nevű együttesével első CD-jét is ezekben az években készítette el, Hívójel címmel. Ez idő alatt az említett zenekarral számos országos rendezvény és művészeti verseny résztvevője (a keszthelyi Helikon és a Kaleidoszkóp nemzetközi vers- fesztivál első díjasa). Zeneelméleti és jazzgitár tanulmányait Pécsett Tóth Zoltánnál kezdi, majd 2005-ben felvételt nyer Budapestre, az Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszakára, ahol Czirják Csaba és Barcza-Horváth József a tanára. 2007-ben felveszik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-tanszára, ahol Babos Gyula és Horányi Sándor növendékeként folytatja tanulmányait.
Egyetemista évei alatt saját triójával, illetve kvartettjével koncertezik országszerte, valamint számos hazai formáció tagja. Jelenleg tagja az india-jávai zenét játszó Masala zenekarnak, ahol Zana Zoltán, Horváth Balázs, és H. Magyar Kornél a zenésztársai. Tagja Kovács Linda énekesnő zenekarának is, ahol korábbi tanárával, Barcza-Horváth Józseffel, valamint Bacsó Kristóffal és Schreck Ferenccel dolgozhat. Többször lehetősége nyílt színpadra állni a Fekete-Kovács Kornél vezényelte Modern Art Orchestra tagjaként.
2010 szeptemberétől a Dunaharaszti Zeneiskola tanára, 2011 nyarán bachelor diplomát szerzett a LFZE Jazz tanszakán.

Fónay Tibor – basszusgitár

1987. szeptember 27-én született Hódmezővásárhelyen. Zenész családból származik, de zenei tanulmányait viszonylag későn, 13 éves korában kezdtem el, amikor beiratkozott a hódmezővásárhelyi Péczely Attila Zeneiskolába. Itt Vincze György volt a tanára, aki a könnyűzenei szakon tanította basszusgitárra. Két évvel később a Mindszenti Alapfokú Zeneiskolában folytatta tanulmányait, ahol Kaszás László basszusgitárra, Bencsik Attila pedig zongorára tanította. Az érettségi után, 2006-ban felvételt nyert a székesfehérvári Dr. Lauschmann Gyula Jazz Szakközépiskolába, ahová két évig járt. Itt Mits Gergő és Máthé László voltak a tanáraia. 2008-ban felvették a Zeneakadémia Jazz tanszakára. Jelenleg az egyetem mesterképzésére jár, tanára Lattmann Béla. A 2. évfolyamtól klasszikus bőgőt is tanul Járdányi Gergelynél.

Fontosabb fellépései:

2006: Párizs – Féte de la musique

2010: Eger – Binder Károly: Concerto,

2010: Görögország – Korfu,

2011: Binder Károly: Concerto (Olasz Intézet, Müpa)

Többek közt a Live Act Folk, a Freezio, a Mydros, a Pintér Péter trió és a Funktastic zenekarok tagja. Számos neves hazai zenész oldalán játszott már, úgy mint: László Attila, Binder Károly, Borbély Mihály, Fábián Juli…

Práczky István a két mellszobor romantikus előtörténetét mutatta be 2011. július 25-én a népes hallgatóságnak. A remekmívű Liszt-mellszobrot dr. Gerő Katalin készítette a Budavári Önkormányzat és a Zeneszalon Kft. megrendelésére, a Liszt-év alkalmából.

A Zeneszalont Práczky István ügyvezető és Szilasi Alex zongoraművész 2004-ben alapította, hogy megidézze a romantika eltűnt szalonvilágát egy csöppnyi művészetkedvelő közösség, valamint zenei kultúránk gyökereinek bemutatását a műértők számára. Ennek érdekében helyezték előtérbe Chopin életművét és Liszt baráti körének romantikus szalonkultúráját. 2005-től tudatosan készültek Chopin születésének 200. évfordulójára, a 2010-es ünnepségekre. A díszhangversenyt a Művészetek Palotájában tartották, ahonnan a tévé és a rádió is sugározta. Élvonalbeli lengyel zenekart hívtak meg hozzá, s a koncertet a francia Pleyel gyár legújabb hangversenyzongoráján adták elő. A produkciót azután Lengyelországban is megismételték. Ennek hatására Szilasi Alexet tavaly a Chopin2010 emlékbizottság elnöke, Waldemar Dąbrowski megajándékozta Bolesław Syrewicz 19. századi szobrász Párizsban felállított köztéri szobrának másolatával. Szilasi a bronz mellszobrot itthon közcélra ajánlotta fel. Dr. Nagy Gábor Tamás, Budavár Önkormányzatának polgármestere örömmel segítette az ügyet, és azonnal testvérvárosi kapcsolatot kezdeményezett a lengyel főváros történelmi óvárosával. Tavaly októberben Wojciech Bartelski polgármester a magyar nemzeti ünnepen Budavárra látogatott. Szilasi Alexet ekkor Chopin-útlevéllel látta el, amit csak igen kevés művész kaphat meg a világon.

Liszt és Chopin szobra Budapesten először és - legalábbis egyelőre - utoljára együtt

A cserébe felajánlott Liszt-szobor elkészítésére még decemberben dr. Gerő Katalint kérte fel az önkormányzat és a Zeneszalon Kft. A szobortervet a Budapest Galéria (a köztéri szobrokért felelős szervezet) bírálóbizottsága dicsérettel elfogadta. A szobor idén május végén került ki a kőbányai öntödéből, hogy most bemutatkozzon a sajtónak, mielőtt Varsóba kerül, a Varsói Felkelés augusztus 15-i nemzeti ünnepére. (Ha Varsóban járunk, feltétlenül látogassunk el a Varsói Felkelés Múzeumába is!)

A két szobor most először és utoljára „találkozott”. Fryderyk Chopin szobra a budai Horváth-kertbe kerül, Liszt Ferenc új mellszobra pedig a varsói Łazienki parkban társul Chopinéhez.

René Roudaut, budapesti francia nagykövet közbenjárásának köszönhetően dr. Gerő Katalin szobrának másolatát el fogják helyezni a párizsi Luxembourg-kertben, ahol az ajándékba kapott Chopin-szobor eredetije áll, hogy a francia zenekultúrát meghatározó két zeneköltőt munkásságuk hajdani helyszínén együtt lehessen látni.

Szilasi Alex zongoraművész a sajtóbemutatón

A szoborbemutató egy ausztrál fotóművész jóvoltából meglepetéssel is szolgált. A fotós 13 perces videoklipet készített az öntés fázisairól és annak kézműves munkálatairól, és ezt levetítették a megjelent nagyszámú közönségnek. Kísérőzenének Szilasi Alex egy 12 perces művet választott: Liszt XII. Magyar Rapszódiáját játszotta a videoklip alá, és noha előzetesen nem látta a filmet, a darab előadását – a vetítés második percében indítva – pontosan a végére fejezte be. Teljesítményét a hallgatóság lelkes ünnepléssel jutalmazta.

A hajdani két jó barátot, Lisztet és Chopint ezentúl együtt köszöntheti a közönség Varsóban és Párizsban egyaránt.

Dobi Ildikó

Tavaly nyáron – a Chopin-bicentenárium évében – Szilasi Alex zongoraművészt, mint a lengyel zeneszerző avatott tolmácsolóját, az a kitüntetés érte, hogy a varsói Chopin2010 emlékbizottság elnöke, Waldemar Dąbrowski úr neki adományozta Bołeslaw Syrewicz, 19. században élt szobrász Chopint ábrázoló, Párizsban felállított köztéri szobrának másolatát.

Práczky István ügyvezető és Szilasi Alex zongoraművész – mint a Zeneszalon Kft. megalapítói – 2005 óta készültek a Chopin-bicentenárium méltó megünneplésére. Ennek szellemében határozták el, hogy az adományozott mellszobrot közcélra ajánlják fel. A Budavári Önkormányzat polgármesterével, dr. Nagy Gábor Tamással arra a közös elhatározásra jutottak, hogy ezért a gesztusért cserébe Budavár egy Liszt-büsztöt adományoz Varsó történelmi óvárosának.

A portrét dr. Gerő Katalin szobrászművész készítette el közérdekű felajánlásként. Augusztus 13-án a két fővárosi kerület testvérvárosi szerződést ír alá, és ezen alkalommal avatják fel a Łazienki királyi parkban, néhány lépésre Chopin magányos emlékművétől, Liszt Ferenc mellszobrát.

Szilasi Alex ajándékba kapott Chopin-szobra Budán, a Horváth-kertben kap helyet.

Az alkotás nyilvános hazai bemutatójára július 25-én került sor, ahol Chopin és Liszt, a két barát  szobra utoljára találkozott.

Gerő Katalin Liszt-szobra

Dr. Gerő Katalin szobrászművész – a Liszt Ferenc Zeneakadémia Baráti Körének vezetőségi tagja, valamint a Magyar Haydn Társaság elnökségi tagja – kérésemre megosztotta gondolatait a szobor megalkotásának folyamatáról.

Liszt szobrának megformálásához a zeneszerző életének, egyéniségének ismeretén kívül, szüksége lehetett hiteles képi dokumentumra is. Mi volt az első lépés, amit elkerülhetetlennek tartott?

Megkerestem Eckhardt Máriát, a Liszt Emlékmúzeum nyugalmazott igazgatóját, aki rendelkezésemre bocsátotta féltve őrzött Liszt-fotóalbumát, amelyből lefényképeztem a számomra fontos ábrázolásokat.

Egyértelmű volt az ön számára, hogy a zeneszerzőt melyik életkorában kívánja ábrázolni?

Az világos volt előttem, hogy fiatalkori portrét szeretnék mintázni, mert tudtam, hogy a szobor Varsóba kerül. Miután Chopinnel Liszt a harmincas éveiben kötött barátságot Párizsban, nyilvánvaló volt, hogy nem az idős mester arcát kell megjelenítenem. Miután a szobrot a Łazienki parkban, tehát kültéren tervezték felállítani, ezért az életnagyságúnál nagyobbra kellett készítenem.

Mi volt az alkotási folyamat első lépése?

Először egy tartószerkezetet kell felépíteni, amely képes a nagy súlyt megtartani. Ebben az esetben ez 110 kiló agyagot jelentett. A következő lépés a mintázás, amelyet megelőzött  Liszt arcának anatómiai tanulmányozása. Az életkorán túl olyan karakterjegyeket is szerettem volna ábrázolni, ami ezt a rendkívüli energiával bíró egyéniséget jellemezte. Leírták róla, ha egy helyiségbe belépett, minden szem felé fordult. Nem véletlen, hogy a nők körében is népszerű volt, így női szobrászként ennek megmutatása is szándékomban állt. Ugyanakkor az arcvonásoknak tükrözniük kellett azt a harmóniát és a benne rejlő tudatosságot, bölcsességet is, ami egész életét áthatotta. Volt még egy vonása, amit meg kellett jelenítenem: Liszt mindezeken túl jó ember volt, aki másokon segített anélkül, hogy szórta volna a pénzt, pontosan tudta, ki az, aki megérdemli a támogatását, és ki az, aki nem. Nagyon remélem, hogy a szobor a szemlélő számára visszaadja ezeket az emberi vonásokat is.

A szobor bemutatása során láthattunk egy videofilmet is, amelyben végigkövethettük az öntési folyamatot.  Ez váratlan élményt szerzett a jelenlevőknek….

A National Geographic fiatal ausztrál fotóművésze, Warren Richardson, Magyarországon járva, egy vonat ablakából véletlenül látta meg az öntöde épületét, ami felkeltette érdeklődését. Bejutva az öntödébe botlott bele az én gipsz büsztömre, mely épp öntésre várt. A sors akaratából szinte „beleszeretett” a szoborba, és ettől kezdve végigfényképezte az öntés folyamatát. Azért is ragadta meg ez a környezet, mert a technológia több száz, vagy talán több ezer éve is változatlan, csak kézi erővel végezhető. A felvételek már elkészültek, amikor mi találkoztunk. Megbeszétük, hogy a szobor sajtóbemutatásának időpontjáig összeállít egy rövid filmet a látottakról.

A 13 perces alkotáshoz Szilasi Alex zongoraművész egy 12 perces Liszt-zeneművet választott, amelyet kitűnő érzékkel röviddel a film elindulása után kezdett el. Így – mint a némafilmek korában – percre pontosan végigkövette zongorajátékával a filmen látható eseményeket, mintha meg lett volna komponálva. Ez óriási élmény volt nem csak nekem, hanem a jelenlévők számára is.

A Liszt-szobor és alkotója, Gerő Katalin, valamint Szilasi Alex zongoraművész a sajtóbemutatón

A szobor tehát útjára indul, hogy méltó helyére kerüljön…

Igen, Varsó óvárosába, Chopin emlékműve közelébe. A lengyelek eddig féltékenyen őrizték a parkot, más szobor elhelyezésére nem volt precedens. Most azonban úgy döntöttek, hogy Chopin és Liszt közeli évfordulója kapcsán erre sor kerülhet. Ez óriási megtiszteltetés számomra.  Bízom abban, hogy a szobor egy második példányát sikerül még a bicentenárium évében Magyaroszágon is elhelyezni.

Herbert Veronika

Május 24-én a MÚOSZ Zenei Szakosztálya szervezésében a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tehetséggondozó Programja mutatkozott be a szövetség székházában.

Az idén februárban indult, egyéves program célja a kiválasztott, kiemelkedően tehetséges hallgatók személyiségének, stressztűrő képességének és világlátásának fejlesztése, kommunikációs készségeik javítása, elméleti és gyakorlati ismereteik gyarapítása a tévé-, rádió- és lemezfelvételek, a stílus, a megjelenés és a vizualitás, valamint a protokoll, a jog és a vállalkozás világában, annak érdekében, hogy utazásaik során biztonsággal igazodjanak el a nagyvilágban, képesek legyenek tárgyalni impresszáriókkal és a média képviselővel. Az est házigazdája Lőrincz Andrea, moderátora Horvát János volt, aki Kepes Andrással a program kommunikációs és protokoll moduljáért felel.

Lőrincz Andrea, az est házigazdája

Horvát János, Furka Beáta, Batta András és Radóné Wirthmann Julianna

A növendékek koncertje előtt Horvát János Batta Andrással, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorával, Furka Beátával, az egyetem Nemzetközi és Intézményfejlesztési Osztályának vezetőjével, valamint Radóné Wirthmann Juliannával, a Tehetséggondozó Program vezetőjével beszélgetett. Horvát János bevezetőül felidézte, hogy amikor Wirthmann Julianna tavaly nyáron, egy balatoni strandon megkérdezte tőle, akar-e a Zeneakadémián tanítani, először hangos nevetésben tört ki, ám amikor meghallgatta, miről is van szó, örömmel mondott igent a felkérésre. Furka Beáta elmondta: a programot Európai Uniós forrásból finanszírozzák, így az egyáltalán nem terheli a Zeneakadémia költségvetését. Batta András hangsúlyozta, hogy itt nem tehetségkutató, hanem tehetséggondozó programról kell beszélni, hiszen a Zeneakadémiára eleve csak tehetséges fiatalok kerülhetnek be. Az egyetem főtárgytanárai egy-egy növendéküket jelölhették a programba, akik közül – egyéni meghallgatás után – az egyetemtől független szakemberekből álló, Szinetár Miklós vezette zsűri választotta ki azokat, akik részt vehetnek a képzésen: öten kerültek az egyéni képzést is nyújtó, kiemelt kategóriába, tízen pedig a csoportos foglalkozásokat kínáló modulokat látogathatják. A pontozásnál a zenei felkészültség és az előadóművészi kisugárzás mellett a kommunikációs készség, a megjelenés és az idegennyelvtudás is nagy súllyal esett latba. Furka Beáta szerint a kiválasztottak nem zenei szakbarbárok, hanem nyitott, kommunikatív személyiségek. Wirthmann Julianna annak a reményének adott hangot, hogy a decemberben záruló program után nem sokkal a fiatalok a tanultakat egy tévéműsor keretében a gyakorlatban is bemutathatják.

Furka Beáta és Batta András

Radóné Wirthmann Julianna

A teremben ülő újságírók közül valaki azt kérdezte, miért csak most indult ilyen képzés, hiszen evidens, hogy ilyen ismeretekre minden előadóművésznek szüksége van – látjuk, hogy a kereskedelmi televíziók mennyire felkészítik a tehetségkutató versenyek résztvevőit a szereplésre. Batta András válaszában elmondta, hogy Nyugat-Európában sok helyen nem ilyen kurzusokat szerveznek, hanem karrierirodákat működtetnek, amelyek segítik a növendékeket abban, hogy megállják a helyüket a nemzetközi zenei életben. A Zeneakadémia régi álma – árulta el a rektor – egy zenei ügynökség létrehozása, amely az intézmény nemzetközi presztízsét kihasználva próbálná meg hozzásegíteni a legtehetségesebb hallgatókat ahhoz, hogy bekerüljenek a világ négy-öt legjelentősebb impresszáriós irodájának egyikébe, amelynek támogatása jó esélyt teremt a nemzetközi hírnév eléréséhez. Furka Beáta hozzátette, hogy ez most hangsúlyozottan kísérleti projekt, amelynek bizonyos elemeit talán sikerül majd beépíteni az egyetem általános oktatási programjába is. A növendékek kérésére a második félévben új, az eredeti tervben nem szereplő modulokat is indítanak, például arról, hogyan készítsék el saját honlapjukat és hogyan jelenjenek meg a közösségi portálokon. Horvát János azt mondta, jó hangulat, segítő légkör jellemzi a csoportot. Ezután arra biztatta a jelenlévőket, a zenei blokkok után tegyenek fel kérdéseket az ifjú művészeknek, hadd gyakorolják itt is a közönség előtti szóbeli megnyilatkozást. „Én nem kérdeznék – magyarázta cinkos mosollyal – hiszen én arra tanítottam őket, hogyan verjék vissza az újságírói kérdéseket.”

Baráth Emőke, Mohai Bálint, Razvaljajeva Anasztázia és Konyicska Renáta Kriszta

Gábor József

A teremben látható aktuális kiállítás díszletei – divatfotók és felöltöztetett próbababák – között zenével folytatódott az est. Az első fellépő a fagottos Mohai Bálint volt. Gábor Józsefet, aki zongorán kísérte az ifjú művészt, Batta András a világ legjobb zongorakísérőjeként konferálta fel. A zenész családban született huszonkét éves fiatalember néhány mondatban ismertette műsorát: először Mozart tizenhat éves korában komponált, K. 191-es, B-dúr fagottversenyének első két tételét játszotta el, majd a francia Marcel Bitsch impresszionista Concertinóját adta elő, melyet – mint mondta – depressziós kezdés és hősies befejezés jellemez. A Mozart-mű előadása közben eleredt az eső, s az esőcseppek kopogása az ablakokon külön, nem kívánt szólamként kapcsolódott be a produkcióba, de Mohai Bálintot ez nem zavarta meg, koncentráltan és nagy meggyőző erővel játszott tovább. Gábor József utána tréfásan megjegyezte, bizonyára Salieri küldte épp most az esőt… A Bitsch-darabnak nemcsak a befejezése, hanem az előadása is hősies tett: igen nehéz, komoly állóképességet igénylő kompozíció. Ráadásul Mohai Bálint mindkét darabot állva adta elő, ami, a hangszer súlyát tekintve, fizikailag is tiszteletre méltó teljesítmény. Rövid koncertje után kérdésekre válaszolva elmondta, hogy saját, Takeda márkájú hangszerén játszik, amelynek ára mintegy 8000 euró – ezzel szemben egy igazán jó fagott 40-50 000 euróba kerül… Pályáját szólistaként és zenekari muzsikusként képzeli el – mint mondta, nemigen van olyan fagottos, aki kizárólag szólista karriert fut be.

Gábor József és Mohai Bálint

Mohai Bálint

Mohai Bálint és Horvát János

A következő fellépő, az 1986-ban, Oroszországban született, de hétéves kora óta Magyarországon élő hárfás, Razvaljajeva Anasztázia úgy kapcsolódott az előző blokk második darabjához, hogy szintén impresszionista művel, Gabriel Fauré op. 86-os Impromptujével kezdte műsorát. Bár elmondása szerint hangszere „elfogadható minőségű sorozatgyártmány”, mégis nagyon szép, dús hangzást hozott ki belőle. Két barokk kompozícióval folytatta: Jean-Philippe Rameau La Dauphine és L’Egyptienne című, eredetileg csembalóra írt darabjait adta elő hárfán, mégsem nevezte ezeket átiratnak, hiszen voltaképpen nem változtatott rajtuk. A műsor utolsó számát, Manuel de Falla első Spanyol táncát nem játszotta el, mert szállítás közben valamilyen technika megsérült a hangszerén, így ezt a nagyon kényes darabot nem tudta volna teljes értékűen megszólaltatni. Arra a kérdésre, miért épp a hárfát választotta hangszeréül, azt felelte, hogy az édesanyja is hárfás, ennek ellenére egy ideig gondolkodott, patológus legyen-e, vagy hárfás…

Razvaljajeva Anasztázia

Razvaljajeva Anasztázia és Baráth Emőke

Az est harmadik fellépője a fuvolista Tóth Zsuzsanna lett volna, azonban ő előző nap megbetegedett, de szerencsére két másik hallgató be tudott ugrani helyette. Az 1985-ben született Baráth Emőke a 16. századi zeneszerző és lantművész, John Dowland két, eredetileg lantkíséretes dalát énekelte el Razvaljajeva Anasztázia hárfakíséretével. A hangszerválasztás nyilván nem véletlen, hiszen Baráth Emőke az ének mellett hárfa szakot is végzett a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolában. Nagyon szép, telt mezzo hangon szólaltatta meg Dowland Flow, My Tears és Can She Excuse My Wrong című dalát, az óangol szöveggel is derekasan megbirkózva. Egyébként a nyelvtanulás lehet az egyik hobbija: jól tud angolul, beszél németül és olaszul, tanul franciául, és már az oroszt is tervbe vette… Baráth Emőke a jövőben leginkább régizenével szeretne foglalkozni, és zeneakadémiai tanulmányai befejeztével külföldön kívánja továbbképezni magát.

Baráth Emőke

Konyicska Renáta Kriszta

Konyicska Renáta Kriszta

Az est a zongorista Konyicska Renáta Kriszta rövid koncertjével fejeződött be. A négy fellépő közül ő a legfiatalabb: novemberben lesz húszéves. Robert Schumann nyolc darabból álló, op. 12-es Fantasiestückéjének első öt darabját szólaltatta meg, szuggesztíven, nagy átéléssel. Előtte elmondta, azért állnak közel hozzá ezek a kompozíciók, mert mindegyik más-más karakterű: az elsőben az est mozdulatlansága, nyugalma, a másodikban a szárnyalás, a harmadikban – ahogy a címe is mutatja – a miért? kérdése, a negyedikben a kedélyesség, az ötödikben az éjszaka rejtelmei, félelmetessége ölt testet. Konyicska Renáta Kriszta fiatal kora ellenére már számos hazai és nemzetközi versenyen vett részt, közülük néhányat megnyert, néhányon pedig második-harmadik helyezést ért el. Valószínűleg fogunk még róla hallani.

A tehetséggondozó program és a fiatal művészek bemutatkozása olyan jól sikerült, hogy azt tervezzük, ősszel folytatjuk. Még legalább két hasonló koncertet szeretnénk rendezni a program résztvevőinek közreműködésével: egyet a klasszikus zenei szakokon tanuló többi növendéknek, egyet pedig a jazz tanszakon, illetve a népzenei tagozaton tanulóknak.

Szöveg: Aradi Péter

Fotók: Jekken Péter

M E G H Í V Ó

A MÚOSZ Zenei Szakosztálya tisztelettel meghívja

a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tehetséggondozó Programjában

részt vevő fiatal művészek hangversenysorozatának első koncertjére

2011. május 24-én, kedden este 6 órára

a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházába

(VI. Vörösmarty u.47/a)

Közreműködik:

Mohai Bálint – fagott

Razvaljajeva Anasztázia – hárfa

Tóth Zsuzsanna – fuvola

Vendégek:

Dr. Batta András – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora

Furka Beáta – az egyetem Nemzetközi és Intézményfejlesztési Osztályának vezetője

Radóné Wirthmann Julianna – a Tehetséggondozó Program vezetője

Az est moderátora: Horvát János

A belépés ingyenes.

***

MŰSOR:

Mohai Bálint – fagott:

W. A. Mozart: B-dúr fagottverseny  K. 191, 1-2.tétel

M. Bitsch: Concertino

zongorán közreműködik: Gábor József

Razvaljajeva Anasztázia – hárfa:

Gabriel Fauré: Impromptu Op. 86

Jean Philippe Rameau: La Dauphine, L’Egyptienne

Manuel de Falla: Spanyol tánc No.1

Tóth Zsuzsanna – fuvola:

Franz Schubert: Bevezetés és variációk az “Elszáradt virágok” témára

zongorán közreműködik: Kiss Petra

W. A. Mozart: G-dúr koncert  K. 313, 1-2. tétel

zongorán közreműködik: Termes Rita

***

Mohai Bálint

1989. június 6-án született Budapesten. Szülei is zenészek. 8 éves korától zongorázni tanult, majd 12 évesen kezdett fagottozni a Dohnányi Ernő Zeneiskolában Pécsi Tamás, valamint édesapja, Mohai Tibor irányitásával.

2004-ben megkezdte tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Vajda József irányításával.

2007-ben a Schleswig Holstein Ifjúsági Világzenekar felvette a zenekar tagjai közé.

Márciusban abszolút 1. helyezést ért el (2-3. korcsoport) a veszprémi Országos Szakközépiskolai Fagottversenyen.

A Magyar Rádió 22-es stúdiójában vágatlan felvételt készített a 42. Nemzetközi Concertino Prága Zenei Verseny alkalmából. A magyar zsűri döntése után kiküldték a     felvételt Prágába, s a nemzetközi zsűri Prágában 1. díjjal jutalmazta játékát.

2008 júliusában felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol jelenleg harmad éves hallgató. Fagott-tanára Hartenstein István. Ez évben a   European Union Music Competitions for Youth (EMCY) zenei szervezet felvette a zenészeinek tagjai közé.

A Magyar Rádió, az Országos New Talent verseny egyik győzteseként nevezte az 1969-ben Jehudi Menuhin által alapított pozsonyi Nemzetközi New Talent Zenei Versenyre.

2010-ben az Európai Unió Ifjúsági Zenekar szóló fagottosa lett.

Október óta az Erasmus Cserediák Ösztöndíj Program keretein belül két szemeszter idejére a berlini UdK hallgatója lehet, Eckart Hübner osztályában.

Számos külföldi és magyar mesterkurzusokon vett részt.

Játszott Sir Colin Davis, Herbert Blomstedt, Peter Stark, Matthias Bamert, Gianandrea Noseda, Vladimir Askhenazy, Fischer Iván, Leonidas Kavakos, Kocsis Zoltán, Csaba Péter, Alexander Apolín, Peter Schreier és Héja Domonkos vezénylete alatt.

Olyan híres művészekkel szerepelhetett együtt kamarakoncerteken, mint például Klaus Thunemann, Michel Arrignon, Marco Rizzi, Alessandro Carbonare, Jaime Martin, Miroslav Sekera, Angela Firkins, Matthias Backer, Johannes Peitz, Christian-Friedrich Dallmann, Antoni Ortiz.

Rádió- és tévéfelvételeket készített: MR 3 Bartók, Bajor Rádió, Szlovák Rádió 3, Cseh Rádió 3, BBC3, Svájci-Olasz Klasszikus Rádió, Magyar Televízió, Duna Televízió, Szlovák Televízió, Cseh Nemzeti Televízió.

Razvaljajeva Anasztázia

1986-ban született Oroszországban, 1993 óta él Magyarországon. Hét éves korában kezdett hárfázni, édesanyja volt az első tanára. 8 éves korában Felletár Melindánál folytatta tanulmányait kezdetben magán úton, majd a Szegedi Liszt Ferenc Konzervatórium diákjaként.

2006-ban felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol jelenleg Vigh Andrea, Liszt-díjas hárfaművésznő irányításával tanul.

Gyermekkora óta vett részt nemzeti és nemzetközi hárfaversenyeken. Eredményei közül a legfontosabbak az 1999-ben szerzett francia ezüst érem, mellyel a Nemzetközi Arles-i Kamarazenei Versenyen a Kocsis Krisztinával alkotott fuvola-hárfa duót jutalmazták, és a belgrádi 14. Nemzetközi “Petar Konjovic” Zenei Verseny, ahol arany érmet nyert 2009-ben.

A versenyzés mellett számos nemzetközi mesterkurzuson vett részt és magánórákat vett olyan világhírűhírű hárfaművészektől, mint Ion Ivan Roncea, Susanna Mildonian, David Watkins, Milda Agazaryan, Jana Bouskova, Marielle Nordmann, Maria Graf, Elinor Bennett, Isabelle Moretti, Isabelle Perrin, Erika Waardenburg.

Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem V. éves növendéke.

Tóth Zsuzsanna

1990-ben született Debrecenben. Zenét négy éves kora óta tanul, zongorázott, majd tíz évesen kezdett fuvolázni a debreceni zeneiskolában Horváth Erzsébet növendékekén. 2004-ben a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumba nyert felvételt Alföldy Boruss Eszter osztályába.

2009 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti egyetem hallgatója, itt Vámosi Nagy Zsuzsa irányításával tanul.

Már zeneiskolai éveitől fogva számos verseny döntőse, és díjazottja:  2004-ben az Országos Szakközépiskolai fuvolaverseny döntőse, és a zsűri Különdíjának nyertese, három évvel később 2007-ben szintén ezen a versenyen második helyezést kapott. 2007-ben az “Első Nemzetközi Fuvolaverseny Ifjú Muzsikosoknak” elnevezésű fuvolaversenyen Koperben (Szlovénia) elnyerte a verseny első díját és a Nagy díjat is, valamint nyert egy különleges francia mester fuvolafejet.

Számos hazai és nemzetközi mesterkurzus résztvevője volt olyan nagyszerű fuvolaművészekné,l mint Andrea Lieberknecht, Walter Auer,Eyal-Ein Habar, Christian Studler, és mások.

2010-ben részt vett a Bécsi Filharmonikusok zenekari akadémiáján Attergau-ban (Ausztria), és személyes meghívást kapott 2011 nyarára Salzburgba, a zenekar “Utánpótlás képző akadémiájára”

Tóth Zsuzsanna jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem II. éves hallgatója.

***

A LISZT FERENC ZENEMŰVÉSZETI EGYETEM KLASSZIKUS ZENEI ÉS JAZZ-SZAKOS TEHETSÉGGONDOZÓ PROGRAMJA

A háttér

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klasszikus zenei és jazz-szakos növendékei számára 2010 novemberében lebonyolítottunk egy tehetségkutató válogatást azzal a céllal, hogy a kiválasztott kiemelkedő zenei tehetségeink bekerüljenek egy tehetséggondozó programba, amely a nemzetközi karrierjük elindítását segítené.

Egyértelmű a tapasztalat, hogy ehhez önmagában a magas szintű zenei tehetség és képzés nem elég. Feltétlenül szükséges nagyon sok egyéb képesség, tulajdonság fejlesztése, emellett a folyamatos nemzetközi jelenlét is fontos az ifjúsági zenekarokban, táborokban, mesterkurzusokon, versenyeken. Ez utóbbiakat viszonylag szervezetten tudjuk kínálni a hallgatóknak, de a nemzetközi porondon való sikeres érvényesülést (az önérvényesítést) semmilyen formában nem tanítjuk ma, a hagyományos egyetemi képzés keretein belül.

Ezért határoztuk el, hogy a napi képzésen túlmutató, csak a kiválasztott ambiciózus tehetségeknek szóló tehetséggondozó programot indítunk, amely nem a zenei tehetség továbbfejlesztését szolgálja (hisz a Zeneakadémia a zenei képzés csúcsintézménye Magyarországon), hanem az egyéb képességek fejlesztését, a személyiség felkészítését a nemzetközi helytállásra.

A kurzusok célja a hallgatók személyiségének, stressz-tűrő képességének és világlátásának fejlesztése, a kommunikációs képességeik javítása, az alapvető protokoll ismeretek elsajátítása annak érdekében, hogy utazásaik során biztonsággal igazodjanak el a nagyvilágban, képesek legyenek tárgyalni impresszáriókkal és a média képviselővel. Sok olyan esetről hallottunk, ahol igazi nagy zenei tehetség a fenti képességek hiánya miatt esett el fontos felkéréstől.

A tehetséggondozó program egy jelölési – kiválasztási folyamattal indult.

Az egyetem főtárgy tanárai – akik tanítványaik közül mindössze egy kimagasló tehetséget nevezhettek – a klasszikus zenei szakokról végül 23 növendéket, a jazz tanszakról 7 hallgatót jelöltek a kiválasztásra bízva abban, hogy kiemelkedő tehetségük és a program során elsajátított képességeik olyan felkészülést biztosítanak a számukra, amellyel kb. egy év múlva magabiztosan állhatnak ki a hazai és nemzetközi zenei élet döntéshozói elé.

Az 1 éves program modulokból áll, és a tavaszi, ill. az őszi szemeszter kijelölt hétvégéin lesznek tömbösített formában megtartva, illetve bizonyos tevékenységek (pl. nyelvtanulás) folyamatosan futnak.

A modulok részletes ismertetése:

A személyiségfejlesztéssel, stressz kezeléssel kapcsolatos trainingek szakmai vezetője dr. Buda Béla jeles pszichiáter, a foglalkozásokat Suhai Gábor pszichológus trainer, a stressz kezelést egyetemünk kiváló fiatal oktatója Stachó László (pszichológus és zenetörténész diplomával), ill. Holics László fiatal zongoraművész, óraadó tanárunk tartja.

A kommunikációs, tárgyalási készség fejlesztését és nemzetközi, ill. protokoll ismereteket Kepes András és Horvát János ismert médiaszakemberek tartják. A fiatal muzsikusok világjáró életformára való felkészítésében rendkívül fontos szerep jut a protokoll ismereteknek. Különböző népek viselkedési/étkezési szokásaival kell megismerkedniük, tudniuk kell, hogyan kell fogadásokon, ünnepi vacsorákon, követségi rendezvényeken viselkedniük, kit, milyen módon szólíthatnak meg, stb.

A zenei élet munkamegosztásának ismertetése azért fontos, mert a fiatal művész nagyon sok helyről kaphat felkérést, és minden esetben tisztában kell lennie azzal, hogy a felkérő kit és mit képvisel. A zenei életet impresszáriók, koncertszervezők, hangversenyrendezők, ügynökök, intendánsok, zenei főigazgatók rendszere szövi át, érdemes időben megtanulni ki kicsoda, és mi a szerepe. A modult tartja: Devich János, Egyetemünk professor emeritusa, rektori tanácsadója, csellóművész, kamarazene professzor.

„Világlátás” modul: Szinetár Miklós tanár úr egy különleges blokkot alkotott, kultúrtörténeti interaktív kurzusokon keresztül szélesíti a hallgatók világlátását a minél hitelesebb interpretáció eléréséhez, és a színpadi jelenlét biztonságának megtalálásához.

TV/Rádió/hanglemezfelvételi gyakorlatra Hollós Máté a Hungaroton vezérigazgatója, ill. Petrovics Eszter a Duna TV zenei igazgatója hívja meg a hallgatókat.

A művészek számára különösen fontos az egyéni megjelenés, az egyéniség visszatükröződése az öltözködésben, hajviseletben, sminkben, a meggyőző színpadi vizualitás, ehhez Droppa Judit textilművész, a MOME volt rektora tart stílus tanácsadási kurzusokat.

A művészléttel járó szerződéses, adózási, vállalkozási, pénzügyi ismeretek, különösen impresszárió híján idegen világ a művészeknek, ehhez nyújt segítséget dr. Sándor Miklós nemzetközi jogász, ill. Jakab Eszter adótanácsadó programja.

A nyelvtudás, az utazási ismeretek, az internetes tájékozottság további fontos elemei a programnak. A nyelvtudáshoz egyéni, ill. kiscsoportos tanfolyamok finanszírozásával járulunk hozzá, az utazási ismeretek modult dr. Faragó Hilda a Magyar Utazásszervezők Egyesületének elnöke tartja.

Projekt management: A program kulcsa a koncepció, a kiváló szakemberek megnyerése és a professzionális szervezés. Ehhez, belső szakértelem és kapacitás híján külső segítséget kértünk Radóné Wirthmann Julianna személyében.

Meggyőződésünk, hogy az új program szemléletformáló lesz a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem életében, és növeli tanárainak és hallgatóinak presztízsét. Egyben olyan tudással és készségekkel vértezi fel az egyetem kötelékéből ki-, és a nemzetközi zenei élet kiélezett versenyhelyzetébe belépő fiatal muzsikusokat, amelyek jelentős eséllyel segítik őket a konkurensekkel szembeni helytállásra és a várt karrier beteljesítésére.

Budapest, 2011. január 17.

Furka Beáta

Nemzetközi és Intézményfejlesztési vezető

Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

Németország „zöld szívében”, Türingiában minden Liszt Ferencről szól, születése 200. évfordulójának 2011-es ünnepségeiről, hiszen tanárként és zenészként itt töltött életéből harminc évet. A tartomány városai 2010 nyarán máris kétszáz rendezvény programját kínálják a kiadványaikban; logót, kitűzőt osztogatnak; szakértő idegenvezetőket bocsátanak a látogatók rendelkezésére. 2011. június 18. és július 9. között rendezik „ÜberLisztet” címmel a fesztivált, világhírű művészek (köztük Ránki Dezső és Ella István) felléptével. A Liszt-év fővédnöke Christine Lieberknecht, Türingia miniszterelnök-asszonya és Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke.

Külön füzeteket adnak ki a részt vevő városok (Weimar, Eisenach, Erfurt, Meiningen, Sondershausen) turistairodáiban a szálláshelyekről, a városok közötti IC vonatok közlekedéséről, kedvezményekre jogosító turistakártyákat bocsátanak ki (a 144 órás 15 euró). Sok templomi és szabadtéri hangverseny ingyenes! A koncertek 4-6 euróba kerülnek. Az alkalomra díszbe öltöztek a Liszt-emlékhelyek.

Weimar, világörökségi helyszín

A várost őrgrófi és hercegi tulajdonosainak köszönhetően a 13. századtól a kultúra, a tudomány, az irodalom, a zene, a festészet és az építészet fellegváraként tartotta számon Európa, ahol szívesen vert tanyát a politika és a művelt nemesség. A Rathausplatzon 1796-ban emelt (ma ötcsillagos) Hotel Elephant a hagyományos türingiai konyhaművészetet kínálja vendégeinek. Hosszú a hírességek névsora, akik itt laktak: J. S. Bach, F. Schiller, Goethe, Wagner, Liszt, Lev Tolsztoj, Alma és Gustav Mahler, Franz Werfel, Walter Gropius, Thomas Mann, Yehudi Menuhin, Günter Grass, Kertész Imre és mások. Az első emeleti erkélyről Gropius mester és Alma Mahler szobra tekint ránk.

A Rathausplatz legszebb reneszánsz épületei között Lucas Cranach mester sgraffittókkal díszes háza áll, akinek festményeivel tele vannak Türingia templomai és múzeumai. Stratford upon Avon után Weimar színházában adják elő leggyakrabban Shakespeare műveit, ezért II. Erzsébet brit királynő egy nagy piros postaládát ajándékozott a városnak. Az egyik bájos, faszerkezetes házban lakott 1518-tól Luther Márton. A Hochschule für Musik FRANZ LISZT szintén a városban telepedett meg. A diákok fekete pólóján ez a felirat áll: SoLISZT.

A weimari Luther-ház

SoLiszt felirat a Liszt főiskolások pólóján

A Liszt Múzeum a zenész utolsó lakhelyének szolid biedermeier berendezését, használati tárgyait, hangtalan úti fazongoráját, valamint a róla készült szobrokat mutatja be. Az egykori udvari kertészet házát Wittgenstein hercegnő rendezte be számára. Az év egynegyedét, a nyarat töltötte itt, a többit 1869-től 1886-ig megosztotta Róma és a pesti zeneakadémiai tanítás között. A gyönyörű Ilm folyó partján hatalmas Liszt-szobor áll.

Liszt szobra a weimari parkban

Altenburg kastélya Ober Weimarban, az Ilm folyó feletti dombon, 1811-ben épült. Von Wittgenstein hercegnő ajándékul kapta a kastélyt Maria Pavlovnától. Ebben lakott Liszttel több mint egy évtizedig. Itt született a h-moll szonáta és a Magyar rapszóda. Hozzá menekült R. Wagner üldöztetése idején. Liszt 1849-ben itt vezényelte először a Tannhäusert. A ház emeletén két zeneszalon van, bár az épület még felújítás alatt áll. Így is gyönyörűek a kék, bordó és fehér selyemmel borított helyiségek, ahol Liszt a tanítványait fogadta, ill. ünnepi játékokat rendezett.

Autóbusszal mentünk ki a néhány kilométerre fekvő Denstedt régi kis templomába, mely a Carl August őrgróffal házasságot kötött Maria Pavlovna nagyhercegnő (Nagy Katalin cárnő unokája) kedvéért ökomenikus kegyhely lett. Johann Gottfried Herder püspök-költő idejében Goethe e faluban fejezte be az Iphigeniát. Jártak itt Bach és fiai, de az ő hangszerük nem maradt fenn. Liszt negyven orgonahangversenyt adott az 1859-60-ban, Johann Gottlob Töpfer által épített, 19 regiszteres, két manuálos, pedálos orgonán. Töpfer volt a 19. század leghíresebb orgonaszakértője. Liszt a két kilométerrel arrébb lévő Tiefurt legendás kántorával, Alexander Wilhelm Gottschalggal (1827-1908) „orgonakonferenciákat” és privát koncerteket tartott a templomban. A szép kis orgonát 1993-ban restaurálta a Förster & Nicolaus cég, Sir Yehudi Menuhin támogatásával. A felújított orgona avatásán megjelent Liszt ükunokája, dr. Nike Wagner is. Nekünk a zenetudós Michael von Hintzenstern játszott rajta. Kiváló a hangzása. Hintzenstern idén (2010) áprilistól augusztusig koncertsorozatot tartott Liszt-művekből. Augusztus 25-én befejezésül adta elő a „Liszttől Ligetiig” című estjét. Amit meghallgattunk: Bach korál-előjátékát (amit Weimarban írt), Liszt egyik orgonára átírt zongoradarabját, ezt adta elő a denstedti orgonán a Gottschalggal tartott „konferencián”, a felső, lágy regiszteren pedig egy könnyed Mozartot, majd Liszt Consolation című darabját. Denstedt nevezetességeihez tartozik a Bauhaus-mintára épült barátságos mai lakónegyed.

Liszt orgonája Denstedtben

A weimari Schlossmuseumban, Carl August herceg és Anna Pavlovna hatalmas palotájában gyűjtötték össze az európai művészet és a barokk Weimar legragyogóbb darabjait. Goethének külön termet szenteltek, amelyben a költőóriás tizenegyféle tudományát láthatjuk a mennyezeti tondókon. Elbűvölő a reformációkori festménygaléria id. Lucas Cranach-gyűjteménye a közismert Luther-portrékkal.

Anna Amalia hercegnő óriási barokk kastélyában lévő, 1761-1766 között építtetett, háromszintes rokokó könyvtárába hetvenezer kötetet szedett össze, zömében olasz témában (Anna Amalia von Sachsen-Weimar-Eisenach 1739-1807). Pergamen- vagy bőrkötésben sorakozik a korában hihetetlen méretű gyűjtemény a fehérre festett, aranyozott szélű polcokon. A polcok között láthatjuk a kor nagyjainak portréját, ill. szobrát. Döbbenetes David D’Anger Goethe-mellszobra! Egy francia merte a német költőfejedelmet olyannak ábrázolni, amilyen a leírások szerint lehetett: gonosznak és csúnyának. Itt nem szabad fotózni, a történelmi padlón pedig túlméretezett, nehéz filcpapucsokban lehet bukdácsolni. Anna Amalia Könyvtára jelenleg egymillió kötetet tartalmaz, ugyanis hozzá jött még Goethe könyvtára, a Shakespeare-gyűjtemény és Liszt Ferenc magánkönyvtára is.

1904-ből való az Ilm folyó gondozott parkjában az első európai Shakespeare-emlékmű, és kissé távolabb, elszigetelten áll Goethe első weimari lakása, a többszintes kerti lak.

Erfurt

A dombos várost védő, 17. századi Petersberg Citadellájából láthatjuk be az egész óvárost és templomait. Az 1103-ból származó Peterskirche kereszt alaprajzú templomán fedezhetjük fel Erfurt régi címerét, a két kereket. Az egyetlen, nem nemesi származású püspök, Leonard ugyanis előzőleg kerékgyártó mester volt.

A Sankt Marien dóm az egyetlen katolikus hely Erfurtban, mert a mainzi érsekséghez tartozott. Silvius von Kessel orgonaművész Liszt-koncertjét: a B-A-C-H prelúdium és fúgát és a Weinen, Klagen variációkat hallgattuk meg. Itt adják majd elő az ünnepen Szent Erzsébet legendáját. Eredetiek a 15. századi, 18 m magas, gótikus, bibliai jeleneteket ábrázoló üvegablakok. Túl sok fényt nem engednek be. A dóm zarándokhely Szent Erzsébet, Szent Bonifacius és tours-i Szent Márton ereklyéi miatt. Az oldalfalakat egy Cranach-festmény és 14-15. századi szárnyasoltárok darabjai díszítik.

Az erfurti dóm

Az Erfurti Színház Európa legmodernebb színháza, igazi mestermű a belvárosban, a szocialista Optima írógépgyár helyén. Kívülről átlátszó üvegkocka, belül a fantáziadús építészet csodája a sok csigavonallal, ízléses belső tereivel, nappal természetes világítással. A legdrágább jegy 31 euró! Tartanak benne opera- és színházi előadásokat, hangversenyeket, performanszokat. Egyszerre akár három színpad működhet. Néhány éve egy emlékezetes Tannhäuser előadást láttam a nagyszínpadon.

Élmény a 11. századi Régi Zsinagóga, mélyen a járdaszint alatt. Kiállították az 1348-51-es nagy pestisjárvány emlékeit és a régi lakóházak, az ún. Krämerbrücke alatt futó Gehra folyó környékén talált kincsleletet. Ez a legnagyobb középkori zsidó emlékegyüttes Európában.

Kívülről roppant díszes a 19. századi Kaisersaal, amit a második világháború után régi fényképek alapján rekonstruáltak. Megfordult itt sok király, Napóleon és I. Sándor orosz cár (aki Párizsban is alapított koncerttermet). Ma a zenei főiskolások koncert- és gyakorlóhelye. 2011-ben több Liszt-hangversenynek ad otthont.

Eisenach

Itt minden Szent Erzsébetről, Lutherről és Bachról, Wartburg vára termeinek felújítása pedig Lisztről és Wagnerről szól. A látogatók először is J. S. Bach szülőhelyét keresik fel. A Szent György templom előterében óriási Bach-szobor áll. Az oltáron középkori a kereszt és 17. századi a keresztelőmedence. Itt keresztelték őt és a legtöbb gyerekét. A nép nyelvén neve úgy szerepel, mint „az ötödik evangélista” vagy „a zenei prédikátor”. Türingia összes zenésze a Bach-családból került ki.

Az ősi Bach Házban dr. Jörg Hansen igazgató kalauzolt. Feltételezhetően e házban született Johann Sebastian, de biztosan itt töltötte a gyerekkorát, ahol hegedülni és brácsázni tanult, valamint kézi fújtatással segítette nagybátyja orgonajátékát. A berendezés tökéletesen korhű. (A Bach család pékmester dédapja a protestánsüldözések idején hagyta el Magyarországot.) Az egyszerű kis házban látjuk a családi Bibliát, a fapallós szobákat, olajlámpásokat és gyertyatartókat, a korabeli mellékhelyiséget. A konyhakert ma virágoskert kis lugassal, kőpaddal. Ritka régi hangszergyűjtemény sorakozik a tárlókban, mint a síppal ellátott hegedű, a halk hangú kis clavichord, a házi fújtatós orgona, a háromregiszteres csembaló, a háromszög alakú spinét (Heinrich Silbermann műhelyéből), a viola d’amore, vagy a sokhúros vonós hangszerek. Uwe Fischer muzeológus fantasztikus élményben részesített a régi hangszerek megszólaltatásával. Az öreg házban Dietrich Buxtehude 1674-ben adott házi hangversenyt, 1705-ben B. Mühlhausen találkozott J. S. Bach-hal. Jóval később hangversenyezett itt Liszt, Mendelssohn (1829-ben előadta Bach Máté-passióját), Clara Schumann, majd Wanda Landowska, a csembaló 20. századi divatba hozója. Az ő ereklyéiből 2011-ben nyílik emlékkiállítás.

Bach egyik otthoni orgonája

Zenehallgatás a modern Bach Múzeumban

A régi ház melletti modern látogatóközpont büfével és zenetermekkel szintén nagy élmény. A plafonról lógó kagylófotelekben Bach-hangversenyeket hallgathatunk. Az interaktív kiállítás sok meglepetést tartogat: például Bach koponyájának számítógépes rekonstrukcióját, kéziratainak felvételeit. Kézhez vehettük a 2011-es türingiai Bach Hetek április 15-től május 8-ig tartó programjait.

Eisenach város alapítója és büszkesége a meredek dombon magasodó Wartburg vára, a világörökség része. 1067-ben a határerődítményből a türingiai őrgrófok, akik az akkori Német-Római Szent Birodalom legbefolyásosabb fejedelmei közé tartoztak, 1170 táján felépítették a román stílusú, plasztikákkal gazdagon díszes kőépületet. Kétszáz oszlopával a világ legpompásabb létesítményének számított. A hosszú, reneszánsz Fachwerk-szárny ma ötcsillagos szálloda, bár műemlék lévén, lift nélkül. A 350 négyzetméteres dísztermet (Rittersaal) három kandalló fűti. I. Hermann őrgróf bőkezűen támogatta a dalnokversenyeket. A művészetpártoló udvarban a kor leghíresebb minnesängerei, köztük Walter von der Vogelweide és Wolfram von Eschenbach vendégeskedtek. Wagner Tannhäuser című operáját e helyszín ihlette. Liszt Ferenc kezdeményezésére magasították a dísztermet az akusztika miatt, s festették ki romantikus stílusban a mennyezetet, készítették el a magyar királylány, Erzsébet egykori lakosztályában a négyezer aranymozaikkal kirakott falakat 1902 és 1906 között. A mesébe illő reneszánsz palotarészben találjuk a száműzetését itt töltő Luther Márton szerény dolgozószobáját. A protestánsüldözések idején Wartburg várában titkos néven, álruhában húzta meg magát, s fordította le két hét alatt görögből az Új Testamentumot! Luther ezzel a munkájával a német nyelv és írás megújítójának tekinthető, mert egységet teremtett a sok nyelvjárásból. Továbbá tizennégy hittudományi és reformátori művet is írt.

Wartburg vára

Jövőre a Wartburg-koncertek 54. évfolyamát tartják, májustól szeptember közepéig, a díszteremben.

A Reuter-villa az itáliai historizmus stílusában fogant a 19. században, Eisenach villanegyedében. Ebben töltötte utolsó éveit a koszorús mecklenburgi költő, Fritz Reuter (1810-1874), a legolvasottabb német szerző. Költői és természettudományi sikereinek csúcsán vásárolta meg a villát 1863-ban. A gazdagon berendezett kertes ház most a város tulajdonában lévő múzeum. Bayreuth után a világ második legnagyobb Wagner-gyűjteményével rendelkezik, ugyanis Liszt veje, R. Wagner sok időt töltött a villában. A nagyszerű zongorák megszólaltatásával világhírű művészek adnak itt hangversenyeket. 2011-ben a Liszt-évre készülnek von Bülow-, Wagner- és Liszt-művekkel. A jegyek 14-24 euróig kaphatók.

A Reuter-villa

Köszönettel tartozunk a tanulmányút remek szervezéséért a DZT-nek, a Német Turisztikai Hivatal hazai képviselőjének, Dernovics Lászlónak, valamint a szakértő kalauzolásért az egyes városok idegenvezetőinek, akik hozzásegítettek Türingia szépségeinek és zenei emlékeinek felfedezéséhez.

Dobi Ildikó

A Kaláka együttes népszerűsége sok éve minden korosztályban töretlen. Generációk nőttek fel a zenéjükön, s ezrek kedvelték meg a magyar költészet gyöngyszemeit muzsikájukkal.

A Kaláka (első) 40 éve címmel immár kötetbe foglalva is megjelent az együttes története.

A kiadvány június 2-i sajtóbemutatóján összegyűlt sokaság nagy örömére zenével is fűszerezett visszaemlékező beszélgetéseket hallhatott a Párizsi Nagyáruház mívesen felújított Lotz-termében, az Alexandra Könyvesház bőséges kulturális kínálatának közelségében.

S hogy a kalákások milyen hatással voltak a muzsikustársakra, azt a Csík Zenekar, Ferenczi György és a Rackajam, valamint Frenk egy-egy nótája is példázta.

A Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában napvilágot látott album első részében a mai és az egykori Kaláka-tagok – Gryllus Dániel, Radványi Balázs, Gryllus Vilmos, Becze Gábor, Mikó István, Huzella Péter, Dabasi Péter, Veress Panka, Jorgosz Tzortzoglou, Kobzos Kiss Tamás és Major Gábor – mesélnek szépről, jóról, ám nem csak a szépre emlékeznek.

A kötet második fejezetében a negyvenedik év jelentősebb fellépéseinek, így például a Kányádi Sándor társaságában megtett erdélyi turnénak, a 30. Kaláka Fesztivál történéseinek dokumentumai, illetve az együttes jeles jubileumára szervezett esten fellépők gondolatai olvashatók.

Az örökifjú csapatot valóban meglepetésként érte a Művészetek Palotájában 2009. december 27-én a tiszteletükre szervezett koncert, amelyen közreműködött a hazai zenészvilág sok kiválósága: Balogh Kálmán, Bársony Bálint és a Juhász Attila Jazz Quartet, Bognár Szilvia és Zenekara, Frenk, a Kosbor, Sebestyén Márta, Tóth Ildikó Fecske és Farkas Zoltán Batyu, Palya Bea, Kiss Tibor, Lovasi András, Bolya Mátyás, Dés András, Szokolay Dongó Balázs, a Csík zenekar, a Vujicsics együttes, a Söndörgő zenekar, Szőcs Artúr, a Republic és a Misztrál együttes, Ferenczi György és a Rackajam, a Heaven Street Seven, a Napra zenekar,  a ColorStar, a Pannonia Allstars Ska Orchestra, a Quimby, a Kaláka Next, valamint a Deák téri Evangélikus Gimnázium Kórusa lépett színpadra, és énekelte el az egyik kedvenc Kaláka-dalát.

Az évfordulós kötetet 380 archív fekete-fehér és színes fotó is gazdagítja. Előszavát Lackfi János költő írta.

S miután a zenés kultúrtörténeti „pillanatról” felvétel készült, így a Cartaphilus kiadványának melléklete a meglepetéskoncert DVD-változata.

A Kaláka-rajongók június 4-én, pénteken 16 órától a Vörösmarty téren találkozhatnak az együttes tagjaival, akik az Ünnepi Könyvhéten dedikálnak.

Nyáron megint lesz Kaláka Fesztivál, és születnek új dalok, vagyis már javában tart az együttes 41. „évada”.

A nevükkel összefonódott szellemiségre remélhetőleg még sokáig fogékonyak lesznek újabb és újabb generációk.

Pataki Kata