A MÚOSZ Zenei Szakosztályának blogja

Május 3-án, a harmadik esttel fejeződött be a MÚOSZ Zenei Szakosztályának egy évvel ezelőtt indult sorozata, melynek keretében a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tehetséggondozó Programjában részt vevő hallgatók mutatkozhattak be a Sajtóházban összegyűlt közönségnek.

Aradi Péter és Radóné Wirthmann Julianna

Mivel az előző két estnek sem a házigazdája, Lőrincz Andrea, sem a műsorvezetője, Horvát János nem tudott részt venni az eseményen, ezúttal mindkét szerepet e sorok írója vállalta magára. Furka Beáta, az egyetem Nemzetközi és Intézményfejlesztési Osztályának vezetője pedig egy sürgős pályázat munkálatai miatt volt kénytelen távol maradni, így Radóné Wirthmann Julianna, a Tehetséggondozó Program vezetője egyedül válaszolt kérdéseimre. Elmondta, hogy Batta András rektor valamilyen formában mindenképpen szeretné folytatni a programot, felhasználva e kísérleti év tapasztalatait és tanulságait. A szervezőket például meglepte, hogy a hallgatók nem igazán voltak vevők a személyiségfejlesztő, stresszkezelő foglalkozásokra, ezért ezt feltehetőleg kihagyják a majdani tantervből. A nyelvórák iránt sem mutatkozott különösebb érdeklődés, ami részben érthető, hiszen aki ma egyetemre kerül, annak minimum egy idegen nyelvet feltétlenül beszélnie kell. Összességében azonban ez a kurzus rengeteg hasznos ismeretet adott a fiataloknak – ezt az est két muzsikus résztvevője is megerősítette a velük folytatott beszélgetés során.

Környei Miklós

Az első fellépő Környei Miklós gitárművész volt, aki mintegy félórás, több évszázadot átívelő műsorral örvendeztette meg a publikumot. Minden darabról mondott néhány szót, mielőtt eljátszotta volna. John Dowland reneszánsz kori angol zeneszerző és virtuóz lantjátékos A Fancy című művét szólaltatta meg először, mégpedig egy olyan eszköz segítségével, amelynek révén a  gitáron lantszerűbb hangzás érhető el. Ezután a 18. és 19. század fordulóján élt itáliai komponista és gitárvirtuóz, Mauro Giuliani Gran Eroica Sonatája hangzott el, ihletett előadásban. A következő darab volt a műsor legismertebb száma: a csaknem az egész 20. századot végigélő spanyol Joaquín Rodrigo szerzeményét, a Concierto de Aranjuezt Pregun Tamás zongorakíséretével hallhattuk. Befejezésül Környei Miklós az egyik legjelentősebb 20. századi latin-amerikai zeneszerzőként számon tartott argentin Alberto Ginastera Gitárszonátájának utolsó két tételét játszotta el. A bemutatkozó koncertprogramot rövid beszélgetés követte. Ebből kiderült, hogy Miklós első gitártanára az édesapja volt, és az öccse is gitáros lett. Elmondta, hogy most egy spanyol hangszeren játszik, de az a vágya, hogy beszerezzen egy ausztrál hangszert. Ma már készítenek olyan instrumentumokat is, amelyek nagyobb hangerőre is képesek, mint a hagyományos gitárok. Egy igazán jó minőségű hangszer azonban több ezer euróba kerül.

Nicolas Namoradze

A mini interjú végeztével Miklós átadta a helyét a következő fellépőnek: székét egy másik Miklós, Nicolas Namoradze foglalta el. A Grúziában született, mindössze húszesztendős zongoraművész gyerekkora óta Magyarországon él. Noha otthon nem volt zongorájuk, hétévesen mégis ezzel a hangszerrel kezdett ismerkedni, és nagyon hamar kiderült, hogy ez tökéletes választásnak bizonyult: a kiugróan tehetséges fiú elképesztő ütemben fejlődött. Tízévesen adta első hangversenyét, két évvel később felvették a Zeneakadémia Kiemelt Tehetségek Osztályába, tizennégy esztendősen pedig már a zsebében volt egy angliai egyetemi master fokozatnak megfelelő diploma. Most másodéves a Zeneakadémián, de közben Fiesoléban is tanul: évente négy alkalommal világhírű honfitársnője, a nála éppen fél évszázaddal idősebb Elisso Virsaladze foglalkozik vele. Mostani műsorát eredetileg több rövidebb darabból állította össze, ám végül úgy döntött, inkább egyetlen, monumentális műben mutatja meg, mit tud: Liszt h-moll szonátája hihetetlenül kiérlelt előadásban szólalt meg a keze alatt. A közönség egyetlen pisszenés nélkül, ámulva hallgatta. Produkciójával méltóképpen zárta le a nagyreményű ifjú muzsikusok bemutatkozásának sorát.

Szöveg: Aradi Péter

Fotók: Köntös Dóra

MEGHÍVÓ

A MÚOSZ Zenei Szakosztálya tisztelettel meghívja

a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tehetséggondozó Programjában

részt vevő fiatal művészek hangversenysorozatának harmadik koncertjére

2012. május 3-án, csütörtökön este 6 órára

a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházába

(VI. Vörösmarty u.47/a)

Közreműködik:

Környei Miklós – gitár

Namoradze Nicolas – zongora

Vendégek:

Furka Beáta, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Nemzetközi

és Intézményfejlesztési Osztályának vezetője

Radóné Wirthmann Julianna, a Tehetséggondozó Program vezetője

Az est moderátora: Aradi Péter, a Zenei Szakosztály elnöke

A belépés ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

***

MŰSOR

Környei Miklós – gitár

Dowland: A Fancy

Giuliani: Gran Eroica Sonata

Rodrigo: Concierto de Aranjuez – Adagio

(közreműködik: Pregun Tamás – zongora)

Ginastera: Sonata – Scherzo, Finale

Namoradze Nicolas – zongora

Liszt: h-moll szonáta

*****

Környei Miklós

1985-ben született Szekszárdon. Egészen fiatalon, hatévesen kezdte zenei tanulmányait. Édesapja, Környei Miklós Pál gitárművész révén a kottaolvasást már az általános iskola előtt elsajátította. Két évig a szekszárdi Garay János Gimnázium matematika fakultációs osztályában tanult. Ezt követte négy esztendő a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium falai közt, ahol Szilvágyi Sándor gitárművész növendéke volt. 2011 májusában diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, Eötvös József gitárművész osztályában. Nagy hangsúlyt fektet a kamarazenélésre is, partnerei a legkülönfélébb hangszereken játszanak: oboa, fuvola, hegedű, cselló, gitár, hárfa, zongora és ének. Kamarazene tanárai Devich Sándor hegedűművész, Devich János gordonkaművész, Botvay Károly gordonkaművész voltak.

Fiatal korától kezdve vesz részt neves zenészek mesterkurzusán: Leo Brouwer, Zoran Dukic, Aniello Desiderio, Marcin Dylla, Thomas Müller-Pering, Giampaolo Bandini, Wolfgang Lendle, Roth Ede, Katona Péter és Zoltán, Arnóth Balázs, Paulikovics Pál. Alkalma nyílt David Russel, Pepe Romero, Manuel Barrueco, Eliot Fisk, Judicael Perroy kurzusait is figyelemmel követni.

Rendszeresen koncertezik szólistaként és kamarazenészként, itthon és külföldön. A gitárirodalom jelentősebb versenyműveit (Rodrigo, Tedesco, Giuliani concertói) előadta zenekari kísérettel. Medveczky Ádám karmester vezényelte a diplomakoncertjén közreműködő zenekart.

Számos hazai és nemzetközi verseny díjazottja, zeneakadémiai tanulmányai során Köztársasági Ösztöndíjban részesült. 2010 tavaszán jelent meg első lemeze „Chamber music for oboe & guitar” címmel, melyen Bartus Réka oboaművésszel hallható. Testvérével, Környei Attillával (aki szintén gitáros) a közeljövőben tervezik lemezre venni édesapjuk szerzeményeit.

A Zeneakadémia által indított Tehetséggondozó Program egyik kiválasztottjaként legfontosabb céljának a klasszikus gitárzene népszerűsítését tartja.

Versenyeredményei:

2010:  Nemzetközi Gitárverseny “John Duarte”, Rust, döntős

„Sor” Nemzetközi Gitárverseny, Róma – 6 legjobb versenyző közé jutás

2009:  Nemzetközi Gitár– és Kamaraverseny, Gorizia – kamarazene kategória – 4. díj

2008:  Nemzetközi Gitárverseny, Marosvásárhely – felnőtt korcsoport – 2. díj

Országos Egyetemi Gitárverseny, Szeged – 1. korcsoport – 2. díj

2005:  Bartók Béla Konzervatórium Kamaraversenye – Artisjus különdíja

2003:  Országos Szakközépiskolai Gitárverseny – 2. díj

2001:  Keszthelyi Helikon Fesztivál – komolyzene kategória – arany minősítés és

különdíj

2000:  Országos Gitárverseny, Vác – 3. korcsoport – 3. díj

Nemzetközi Gitárverseny, Kutna Hora (Csehország) – 1. korcsoport – 2. díj

1999:  Regionális Gitárverseny, Szekszárd – továbbképzős korcsoport – 1. díj

1997:  Országos Gitárverseny, Vác – 1. korcsoport – 1. díj és különdíj

Namoradze Nicolas

Nicolas Namoradze 1992-ben született Tbilisziben, Grúziában. Hétéves korában kezdett zongorázni tanulni. Tizenkét éves korában nyert felvételt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kiemelt Tehetségek Osztályába, ahol Esztó Zsuzsa tanította. Két évvel később Budapesten megkapta az angliai egyetemi master fokozatnak megfelelő Fellowship of the Royal Schools of Music diplomát. Jelenleg Kemenes András és Wagner Rita másodéves hallgatója a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, és felvették a Music School of Fiesole zongora tanszakára is, ahol Elisso Virsaladze tanítja.

Nicolas tízéves volt, amikor Tbilisziben első hangversenyét adta, azóta rendszeresen fellép Budapest jelentős koncerttermeiben, többek között a Művészetek Palotájában, de játszott Ausztriában, Németországban és Olaszországban is. Nicolas-t olyan jelentős magyarországi zenei fesztiválokra hívták már meg, mint a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Tiszadobi Zongorafesztivál. Játszott a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Jénai Filharmonikus Zenekarral, a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusokkal és a Budapesti Vonósokkal.

2010-ben az öt kiemelt művész egyikeként felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tehetséggondozó Programjába, amelynek célja a legígéretesebb növendékek felkészítése a muzsikus pályán való helytállásra.

A jövő szezonban Nicolas kétszer lép fel zenekarral a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében: Októberben Dvořák g-moll zongoraversenyét játssza a Concerto Budapesttel, Kocsis Zoltán vezényletével, 2013 májusában pedig Brahms 2. zongoraversenyét a Savaria Szimfonikus Zenekarral.

A hetedik kerületi Wesselényi utca 52. számú épület előtt gyakrabban elhaladó gyalogosoknak remélhetőleg feltűnt, hogy megszépült a ház, és a duplaszárnyú üvegajtó némi belátást enged belsejébe. A XIX. század harmadik harmadában épült, Feszl Frigyes tervezte egykori népiskola, amely legutóbb Modell Divatiskola néven működött, legújabb kori történetében is oktatási intézmény: néhány hónapja a Zeneakadémia vette birtokba.

A magyarországi felsőfokú zenei képzés első számú műhelye, a Zeneakadémia új, Ligeti Györgyről elnevezett épületét március negyedik péntekén szakértő kalauzolással járhatta be – a mélyföldszinttől a tetőteraszig – a Zenei Szakosztály érdeklődő tagjaiból és a hozzájuk csatlakozó szakmabeliekből álló népes társaság.

Mányi István

A Mányi István építész és csapata révén újjáéledt, valamint két emelettel bővült épület felújított külső homlokzata csak színében változott, a történeti épület látványa szervesen belesimul a „megszokott” belvárosi utcaképbe. Holott a homlokzat kivételével szinte teljesen újraépítették. A legfontosabb műszaki követelményeknek megfelelően az épületből nem szűrődhet ki „zenebona”, és nem szűrődhet be a falak közé a nagyvárosi élet alapzaja, zöreje, zajongása, zúgása, zsibongása, ricsaja.

Belépve egy kellemes, az egyik oldalon végig üveg, illetve üvegtetővel fedett aulában kezdtük a szemlélődést. Mányi István szólt arról, hogy az előcsarnokban, a hétszáz négyzetméternyi üvegfelületen a hang, a hangzás vizuális megjelenítését Baróthy Anna üvegművész vezetésével a társművészet képviselői „találták ki”, az épület funkciójával teljes összhangban. Így valósult meg a hatalmas üveghomlokzaton a hanghullámok vizuális leképezése, ami természetes módon kapcsolódik az intézményi munkához. A színes hullámokat kerámiafestékkel, hagyományos szitanyomással vitték fel az üvegtáblákra. A képzőművészek a moiré mintázatot használták fel munkájukban. (E fizikai jelenség létezik a hangtanban és a fénytanban is). A két különböző forrású, összefüggő hullám találkozásakor a két fénytani struktúra együtteseként egy új mintázat érzékelhető, amelynek rajzolata attól függően változik, hogy milyen szögben, milyen távolságból, illetve milyen fényviszonyok közepette tárul a néző szeme elé az üvegfelület. Elbűvölten néztük, sőt meg is érintettük a „hullámzó” színes üveget.

Megtudhattuk, hogy az információhoz való egyenlő esélyű hozzáférés érdekében komplexen akadálymentesítették az alma matert. Az utcáról akadálymentesen lehet bejutni, és az épületen belül is érvényesülnek az akadálymentes közlekedés feltételei. A látássérültek tájékozódását a járófelületbe épített vezetősávok segítik, az információs táblákat Braille-írással és tapintható alaprajzzal is ellátták. Beépítettek indukciós hurkokat, amelyek megkönnyítik a hallássérülteknek a hangi információk feldolgozását, megértését, élvezetét.

Az aula kétszintes, összenyitott légterű. Lejjebb hatolva, a valamikori romos pincéből „varázsolt” világos, modern mélyföldszinti terekben sétáltunk. Kialakítottak itt hangszeres és elméleti oktatótermeket. Ezek sorában például kétzongorás gyakorlóhelyiséget. A társaságunkkal kalandozó egykori zeneakadémiai növendék, Wolf Péter zeneszerző néhány dallamív erejéig meg is szólaltatta az egyik zongorát. Ugyancsak a mélyföldszinten kapott helyet a házi büfé és az étterem.

Az első emeleten szemrevételezhettük a visszafogottan elegáns rektori irodát. Ezen a szinten nyert még elhelyezést az intézmény koncert- és rendezvényszervezési osztálya is.

A második emelet műszaki attrakciója lesz a még épülőben lévő korszerű hang- és videostúdió, valamint kialakítanak a mozitermekhez hasonlóan egy audiovizuális helyiséget, ahol operaelőadások és hangversenyek referenciaminőségű felvételeit hallgathatják-nézhetik meg az érdeklődők. Az egyedi hangstúdió hármas ablakrendszerébe több réteg üveget építettek be, a mennyezetet hangnyelő panel borítja, s mindezt végül tömörfa burkolat fogja fedni. A sokféle technikai megoldás a tökéletes hangrögzítéseket hivatott biztosítani.

A következő szintre feljutva két sorban 14-14 egyszemélyes gyakorlófülkesor előtt haladtunk el, miközben a folyosóra kiszűrődő sokféle muzsikafoszlány érzékeltette, hogy élettel teli az épület, hiszen több növendék is szorgosan gyakorolt. A fülkék között tökéletes a „zajszűrés”. A hangszeresek abszolút csendben csiszolhatják tudásukat. Csodálkozás tárgyát képezte körünkben, hogy számítógép működteti a folyosó falán elhelyezett órarendet.

Az eredeti épületre felhúzott plusz két emeletet a Wesselényi és a Hársfa utcai oldalon is meredek, cseréppel burkolt tető fedi, azáltal rejtve maradnak az utcán járók szeme elől.

A negyedik szinten az intézmény történetének dokumentumait őrző irattár kincsei leltek otthonra. Az archívumon kívül itt már a műszaki szakemberek, a gépészek és a karbantartók bázisa található.

A csaknem kétórás bejárást követően a tetőteraszon pihenhetett meg társaságunk. A padokkal és növényszigetekkel berendezett, tágas magaslati kertben aprócska szabadtéri színpadot és büférészt is kialakítottak.

Kilátás a tetőteraszról

Kilátás a tetőteraszról

elüdítő a környezet. Elősegítheti a gyakorlásban elfáradt ifjú művészek felfrissülését a különleges panorámával, a közeli New York palota tornyának, a pesti háztetőknek izgalmas látványával. A kis színpad pódiuma lehet önfeledt rögtönzéseknek és „hivatalos”szabadtéri kamarakoncerteknek egyaránt. És e magasságból élvezhető igazán, teljes pompájában a belső udvar egyik oldalát mintegy keretező, a zene hullámait idéző színes üveghomlokzat.

Zeneértő és -szerető építész kísérőnk ámuló csapatunknak mintegy összegzésül elmondta: a Wesselényi utcai épület tantermei bármennyire is korszerűek és technikailag a lehetőségek szerint maximálisan felszereltek, mégsem pótolhatják, csupán kiegészíthetik a Liszt Ferenc téri zenepalotában a felújítás után majd rendelkezésre álló lehetőségeket, adottságokat.

Szöveg: Pataki Kata

Fotók: Aradi Péter

A Lajtha László születésének 120. és halálának 50. évfordulója között átívelő esztendő eseményei immár történelmi távlatból állítják reflektorfénybe a zeneszerző, népzenekutató, zenetudós és zenepedagógus munkásságát, a kivételes ember életművét.

Az 1892. június 30-án született, és 1963. február 16-án elhunyt művész és tudós előtt tisztelgő rendezvények szervezésében az alkotó nevét viselő alapítvánnyal karöltve vett részt a Magyar Rádió, a Művészetek Palotája, valamint a Budapesti Tavaszi Fesztivál.

A programok füzérét március 8-án ismertették a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában, a zsurnaliszta szervezet Zenei Szakosztálya számos tagjának jelenlétében.

Szirányi János, az alapítvány elnöke szólt arról, hogy „a magyar zenei élet egyik legnagyobb zsenije”olyan jeles nyugati, főként francia zeneszerzői közeghez kapcsolódott, amelyről vajmi keveset tudtak az 1950-es, 1960-as években Magyarországon.

„A Lajtha-ügy a magyar zenei élet hiátusa. A XX. századi magyar zeneirodalom külföldön méltán elismert alkotója hazájában, az egykori politikai címkézés szerint, inkább a tűrt kategóriába, a megtűrt komponisták közé tartozott” – fűzte hozzá.

Szirányi János utalt arra is: Lajtha műveinek népszerűsítésében jelentős szerepet vállalt a neves karmester, Ferencsik János, aki minden esztendőben a szerzőnek legalább egy kompozícióját koncertműsorra tűzte.

A Lajtha László Alapítvány az örökösök kezdeményezésére 1983-ban azzal a céllal szerveződött, hogy ápolja a zeneszerző örökségét, támogassa műveinek előadását, azok népszerűsítését, s ezzel elősegítse, hogy az életmű elfoglalhassa méltó helyét a magyar kultúrában.

A zeneszerzői és a folklorista életmű szerves egész, elválaszthatatlan egymástól – hangsúlyozta a Lajtha-hagyatékot gondozó intézmény, a Hagyományok Házának igazgatója. Kelemen László felhívta a figyelmet a Lajtha László munkásságának minden területére kiterjedő internetes honlapra. (http://lajtha.hagyomanyokhaza.hu/)

Beszámolt arról is, hogy tárgyalásokat folytatnak a Zenetudományi Intézettel a hagyaték zeneszerzői részének átadásáról, illetve a várbeli intézményben egy emlékszoba kialakításáról, ahol az elképzelések szerint a jövő év első felében immár méltó helyen mutathatók be a hagyaték tárgyi emlékei.

Csonka András, a Művészetek Palotájának vezérigazgató-helyettese ajánlójában elmondta: a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitóhangversenyén ősbemutatóként csendül fel Lajtha László Hortobágy című művének hattételes változata. Azt est különlegességéhez tartozik, hogy a közönség láthatja a Móricz Zsigmond Komor ló című elbeszélése ihlette Hortobágy című, 1936-ban készült dokumentumfilmet is, amelyhez Lajtha komponálta a muzsikát.

A vezérigazgató-helyettes elmondta még: a koncert előtt életmű-kiállítás nyílik a Művészetek Palotájának előcsarnokában.

Farkas Zoltán, a Bartók Rádió főszerkesztője a saját szervezésű programok között népszerűsítette a születésnap hetében kezdődő ötrészes sorozatot. A műsorokban olyan, a mai közönség előtt kevéssé ismert tényekről és „érdekességekről” is beszélnek majd szakértők, kortársak, mint például Lajtha és a hatalom viszonya, Lajtha magyarsága és „franciasága”.

Ősztől vasárnaponként a Lemezelő című műsor Zeneszerző műhelytitkok rovatában pedig adásba kerül Lajtha összes – szám szerint kilenc – szimfóniája.

Az emlékév rendezvényei között Budapesten Lajtha-hangversenyeket tartanak a Belvárosi Szent Mihály templomban, a Szent Anna templomban, a Zuglói Filharmóniában és a Duna Palotában is. A szerző műveiből koncerteket rendeznek Debrecenben, Mosonmagyaróváron és Szentesen.

Külföldön például Németországban, Olaszországban, valamint Kína több városában, így Pekingben, Sanghajban és Dalianban hangzanak el Lajtha László-kompozíciók.

Pataki Kata

Január 26-án a Zenei Szakosztály és kapcsolt részei Aradi Péter vezetésével a Helikon Kiadó által megjelentetett Ki kicsoda? című izgalmas zenetörténeti társasjátékba kezdtek a szerző, Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorának jelenlétében, pontosabban játékvezetésével.

Néhányan kedvezményesen megvásárolhattuk a Helikon gondozásában megjelent kártyalapokat, szám szerint 100 darabot és a hozzá tartozó „puskát”, azaz megfejtésfüzetet a zeneszerzők sorszámát, nevét, születési és halálozási évét, legfontosabb műveit. A füzetet azonban a játék idején nem volt szabad előzetesen megnézni. Az est hangulatát emelte ifjabb Balázs János, a 2011. évi Liszt Ferenc emlékére rendezett Nemzetközi Zongoraverseny III. helyezettje, azaz a magyar nyertes. Balázs János tehetségéről mindannyian meggyőződhettünk, hiszen fantasztikusan széles skálájú a repertoárja. Bárkiről szó esett, legyen az Lully, Satie, Mozart, Chopin vagy Enescu, azonnal eszébe jutott valamelyik zongoradarabja, mi több, fejből el is játszotta. Mindenkitől tudott idézni.

ifj. Balázs János

Batta András bevallotta a száz zeneszerző válogatásának egyéni szempontjait. Sokféle meggondolás alapján hozta meg a számára is súlyos döntést, hogy ki szerepeljen a világ leghíresebb száza között. Kizárólag már nem élő zenészeket választott, akik közül az utolsó a 2006-ban elhunyt Ligeti György volt. A korban első és az utolsó zeneszerző között 700 év telt el. Batta András mentségére felhozta, hogy tanáros is a válogatása, és bizonyára lényegesen különbözik attól a szemponttól, amelyik 50-60 évvel ezelőtt mondjuk Szabolcsi Bencét vezérelhette volna. Ezért került be a sorba például az újító Erik Satie. Továbbá talán többen szerepelnek a régebbiek közül, hiszen manapság hangversenytermeinkben a régi zenék reneszánszát tapasztaljuk. Az újabbakat lényegesen kevésbé játsszák nálunk, mert a zenekarok félnek a befogadók ízlésétől, tehát maradnak bemutatásra a legfeljebb 19. századiak. Még valami: nem meglepő, de nincsenek női zeneszerzők a kiválasztottak között, de igyekezett a többieket a szerint válogatni, hogy ki volt a zene műfajában újító jelentőségű, korszakformáló egyéniség.

Aradi Péter és Batta András

A játékban részt vevők között volt Eckhardt Mária Liszt-kutató is. Remek ötletet adott, hogy a kártyák körét 30 vagy 50 darabra szűkítve lehetne gyerekekkel játszani, illetve tanítva játszani. Sokunknak nem segített a kártyák hátoldalán lévő leírás, de a kép sem, mert a legtöbb zeneszerzőről alig láthattunk valaha portrét. Az ismertebbekről, főleg a magyarokról persze igen. Az ismertebb arcok közé tartoznak Bach, Mozart, Beethoven, Mahler, Bartók, Kodály, Erkel vagy Liszt.

Az egyik játékasztal

A megjelentek mindjárt kifaggatták a legilletékesebbet a Zeneakadémia felújításának állapotáról. Batta András megnyugtató választ adott: reméli, hogy 2013. október 22-én, a névadó Liszt Ferenc születésnapján megtarthatják az épületben az ünnepi nyitó hangversenyt. Példaképpen felhozta a most épülő hatalmas operaházat Firenzében, ahol a félkész teremben máris tartanak előadásokat. A Zeneakadémia bonyolultabb ügy, mintha újat építenének, mert egy 19. századi műemlék épület Zsolnay-csempéire és Róth Miksa üvegablakaira vigyázva kell 21. századi technikát beépíteni a díszes, ódon falak közé. A múlt és a jövő szorításában nem egyszerű a feladat. A pincében próbatermet, öltözőket és kiszolgáló helyiségeket építenek.

Szöveg: Dobi Ildikó

Fotók: Novotny Anna

MEGHÍVÓ

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Zenei Szakosztálya

és a Helikon Kiadó

tisztelettel meghívja Önt

Batta András

Ki kicsoda?

című zenetörténeti társasjátékának

játékkal egybekötött, zenés bemutatójára

2012. január 26-án, csütörtökön 16 órára

a MÚOSZ székházába

(1064 Budapest, Vörösmarty u. 47/a)

A játékot zenével illusztrálja:

ifj. BALÁZS JÁNOS

a Liszt Ferenc emlékére rendezett, 2011. évi Nemzetközi Zongoraverseny

III. helyezettje

Moderátor:

ARADI PÉTER újságíró, a MÚOSZ Zenei Szakosztályának elnöke

A kártyajáték és a Helikon Kiadó más, zenei tárgyú kiadványai a rendezvényen kedvezményesen megvásárolhatók.

A belépés ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A fenti címmel jelentette meg a Corvina Kiadó 2011 őszén Závada Pál szövegével és Korniss Péter fotóival ezt a különlegesen szép és érdekes albumot (156 oldalon). A portrékönyv létrejötte a Summa Artium és a Polgár Krisztina Emlékalap 2009-2011 között megvalósult Blacklist projektjének köszönhető.

A MÚOSZ Zenei Szakosztálya három neves zenészt hívott meg a könyv szereplői közül, akikkel Aradi Péter, a szakosztály vezetője beszélgetett a népes hallgatóság előtt. Ők: Szalóki Ági énekesnő, Farkas Róbert és Szalai Antal hegedűművészek, zenekarvezetők.

A könyv szerzői egyenként felkeresték a cigány értelmiség tagjait, és családjuk történetéről valamint pályafutásukról kérdezték őket. Kiderült, a megkérdezettek szívesen vállalkoztak az interjúkra, s adták közre gyerekkori környezetük emlékeit, fényképeit.

Szalóki Ági már ismerte a két szerző korábbi munkásságát, ezért örömmel nyilatkozott, ahogy szokott, a maga szelíd és őszinte modorában. Családja csak édesanyja (Orsós família) részéről beás cigány, mégis édesapja muzikalitása és mesélőkészsége indította az útjára. Tizenkét éves korában kapott egyszer egy beás énekgyűjteményt. A VIII. kerületben nőtt fel, a házban sok zenész élt. Példaképe akkor az Ando Drom és Mohamed Fatima volt. Nagyszülei ötven évet sem értek meg, ezért Erdély egyik kis településén, a Válaszút nevű kis községben (Bonchida mellett), Kallós Zoltántól tanult néprajzot. Azután következett a Zeneakadémia. Kanizsa közelében élő roma rokonait csak tavaly látogatta meg először. Nagyapjának, Orsós Józsefnek hét testvére volt, köztük még egy József! „Jó kedvük volt a keresztelőn” – mondja hamiskás mosollyal. Mivel rajta nem látszik a származása, gyakran szidják előtte a cigányokat. Ilyenkor ő is cigánynak vallja magát. Büszke rá, hogy dalaival meg tudja szólítani a sajátjait. A Milla tüntetésén nem politikai meggyőződésből, hanem a nemzetiségek közötti párbeszéd kedvéért énekelte el a Himnuszt. Művészként nem hajlandó félni, ha Himnuszt énekel, de most kihívta maga ellen a sorsot. Ahogy ellentétes politikai nézeteket valló szülei nála, a konyhájában, egy pohár pálinka után már jobban szót értenek egymással, legszívesebben azt mondaná az egész országnak, hogy igyunk meg együtt egy korty pálinkát, és utána szeressük egymást. Hat önálló lemeze után először lesz szólókoncertje a MÜPÁ-ban, eddig nem volt önbizalma hozzá. Végül bájos hangján egy meghatóan szép mezőségi dalt énekelt: „Devla, Devla tekints le ránk, / legyen nekünk, cigányoknak állandó tanyánk…” kezdettel.

Szalóki Ági

Farkas Róbert nem szívesen adja ki magát idegeneknek, de amikor két ilyen kiváló művész, mint a könyv szerzői keresték meg, azonnal megtalálta velük a hangot. Nála a családtörténet nem egyszerű, mert olyan sokan voltak, hogy számon tartani sem lehet mindet. Miskolcon született, de hamar Pestre, a VII. kerületbe költöztek. Miskolcra csak nyaralni járt a nagyszülőkhöz. Barna bőrén erősen látszik a származása, mégis alig találkozott gyűlölettel. Zenész volt a család is, a hegedű a játékszerei közé tartozott. Úgy véli, a zene jóra nevel, fejleszti a személyiséget, adja a baráti társaságot, a sokféleség pedig közös kultúránkat erősíti. Felesége – egyben a menedzsere – nem cigány származású. Több hangszeren tud játszani. Édesapja mindenhová vitte magával. 14 évesen került a 100 Tagú Cigányzenekarba. Ott már korán kiváló muzsikusokkal ismerkedett meg, mint Boros Lajos, Berki László stb., akiknek az élete példa volt számára, mígnem maga is a 100 Tagú egyik vezető prímása lett. Sokat utaztak együtt a világban, az összezártság sok mindenre megtanította. 10-12 év után kezdett más műfajok után érdeklődni: klezmer, balkáni muzsika, tangó, klasszikus zene. Elvégezte a Zeneakadémiát, majd a Besh o droMban működött. Négy éve alapította zenekarát, a Budapest Bárt. Együtt kerestek új idolokat a 20-30-as évekből (pl. Karády-számokat). A fiatalok ma már nem szórakoznak kávéházi vagy cigányzenére, de a 16-22 éves korosztályt is megragadja ez a muzsika, ha saját idoljai éneklik a dalokat. Zenélnek a MÜPÁ-ban, a MOM-ban és a Katona József Színházban is. Játszanak Liszt-dalokat, Astor Piazzolától darabokat. Róbert tanított hátrányos helyzetű gyerekeket Brazíliában, aztán „átugrott” Argentínába tangóharmonikát tanulni. Kedves hangszere még a gitár, mert általában sokféle stílust kedvel. Az esten Hubay Jenő egy darabját játszotta el zongorakísérettel – lélegzetelállítóan.

Farkas Róbert

Szalai Antal volt Aradi Péter harmadik beszélgetőpartnere. Megköszönte, hogy a szerzők megkeresték, mint mondta, olyan izgalommal várta őket, mint az orvost. Korniss Péterhez már több évtizedes ismeretség fűzte. Pestszenterzsébeten született, majd a VIII. kerületbe költözött, ahol híres prímásokat ismert meg. Egyszer egy ismerőse megkérdezte tőle, mennyit ér a hegedűje. Az összeg hallatán az illető megjegyezte, hogy „te jó ég, drágább, mint a szekrényünk!”. Négy évtizeden át volt a Honvéd Együttes vezető prímása. Játszott már elegáns svájci szállodákban, itthon a Gundelnél, a Silvanus Hotelben és rendezvényeken „asztali” muzsikát. Rengeteg külföldi felkérésnek tesz eleget tizenhárom tagú együttesével. Vendége volt Ausztrália csodálatos operaházának is. Manapság már csak az idősebb korosztály rajong az operettért és a magyar nótáért, és a kávéházi cigányzenére egyre kevésbé van igény, ezért Szalai is elsősorban a virtuóz színpadi előadásokat kedveli. Hogy milyen nagyszerű művész, arról ott helyben is meggyőződhettünk, amikor zenekarának bőgősével és cimbalmosával csárdást, verbunkost és frisset játszottak nekünk.

Szalai Antal

Szöveg: Dobi Ildikó

Fotók: Jekken Péter

MEGHÍVÓ

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Zenei Szakosztálya

tisztelettel meghívja Önt

egy zenés beszélgetésre

Závada Pál és Korniss Péter Egy sor cigány c. könyvének muzsikus szereplőivel,

2011. december 7-én, szerdán 17.30 órára

a MÚOSZ székházába

(1064 Budapest, Vörösmarty u. 47/a)

A beszélgetés résztvevői:

SZALÓKI ÁGI énekes

FARKAS RÓBERT hegedűművész

OLÁH KÁLMÁN jazz-zongoraművész, zeneszerző

SZALAI ANTAL hegedűművész, prímás

Beszélgetőtársuk:

ARADI PÉTER újságíró, a MÚOSZ Zenei Szakosztályának elnöke

Az est muzsikus vendégei nemcsak beszélgetni, hanem zenélni is fognak!

A Corvina Kiadó által megjelentetett Egy sor cigány c. könyv a rendezvényen kedvezményesen megvásárolható.

A belépés ingyenes, minden kollégát és érdeklődőt szeretettel várunk!

Néhány szó a közreműködő művészekről

SZALÓKI ÁGI utóbbi évtizedünk egyik legnépszerűbb énekesnőjévé vált. Mint mondja: „Kaptam egy klasszikus alapot, ezzel egy időben elmélyültem a népzenében is, aztán indultam el a könnyűzene felé, és ott találkoztam a jazz-zenével, az improvizációval.” Eddig hat önálló lemeze jelent meg, közülük három gyermekeknek szól.

FARKAS RÓBERT hegedűvirtuóz, aki tizennyolc évesen a 100 Tagú Cigányzenekar legfiatalabb prímása lett, és több mint tíz év alatt bejárta velük a világot. Utána a Besh o droM zenekarban balkáni zenét, a Romano Dromban autentikus cigányzenét, a Pannóniában klezmert, a Kistehén Tánczenekarban sajátos, önmaguk által kikevert stílust játszott, jelenleg a rendkívül sikeres Budapest Bár formáció vezetője.

OLÁH KÁLMÁN nemzetközi hírű jazz-zongorista és zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. Alkalmi formációk mellett rendszeresen fellép saját együtteseivel (Trió Midnight, Oláh Kálmán Sextet, László Attila – Oláh Kálmán Quartet) és duóban Klenyán Csaba klarinétművésszel. Always c. kompozíciója 2006-ban, Washingtonban elnyerte a Thelonious Monk Institute nagydíját, Concertóját 2008-ban a Miskolci Szimfonikus Zenekar mutatta be a Művészetek Palotájában, neves amerikai jazzmuzsikusok közreműködésével.

SZALAI ANTAL hegedűművész négy évtizeden át volt a Honvéd Művészegyüttes vezető prímása, de saját zenekarával e munka megszűnése óta is folyamatosan dolgozik, turnéznak Amerikában, a Távol-Keleten és Ausztráliában is. „Én inkább a hagyományőrzés pártján állok – mondja –, de szívesen oltom ezt be új hangzásokkal, akár a jazz vagy épp a manapság nagyon népszerű román, illetve balkáni népzene vagy a spanyol tangó világából.”

November 9-én került sor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tehetséggondozó Programjában részt vevő hallgatók újabb bemutatkozó estjére a Sajtóházban. A MÚOSZ Zenei Szakosztálya által rendezett sorozat második koncertjén ezúttal egy klasszikus zenét játszó fuvolistát és egy (alkalmi) jazz-triót ismerhetett meg a közönség.

Furka Beáta

Karosi Júlia, Duleba Lívia, Komjáti Áron és Fónay Tibor

Mielőtt a fiatalok muzsikálni kezdtek volna, Horvát János a programról kérdezte Furka Beátát, az egyetem Nemzetközi és Intézményfejlesztési Osztályának vezetőjét. (Magáról a programról a májusban tartott első est meghívójának végén olvashatnak bővebben.) Ő elmondta, hogy a projekt a befejezéséhez közeledik, és noha alapvetően sikeresnek mondható, ilyen formában biztosan nem folytatódik, hiszen finanszírozását tekintve a Zeneakadémia rekonstrukciójához kötődött. Azonban a visszajelzések feldolgozása és a tapasztalatok leszűrése után megpróbálják beépíteni a tantervbe.

Horvát János és Duleba Lívia

Gábor József és Duleba Lívia

Az est első részében fellépő ifjú fuvolista, Duleba Lívia Horvát János kérdésére elmondta, hogy most tért haza a 14. Friedrich Kuhlau Nemzetközi Fuvolaversenyről, amelyet a német zeneszerző szülővárosában, Uelzenben rendeztek, s ahonnan a kétfuvolás kategóriában Bán Mátéval elhozták az I. díjat. Fontosnak tartja a rangos versenyeken való részvételt, hiszen egy pályakezdő művész elsősorban az ezeken nyújtott jó, netán kimagasló teljesítményével tudja felhívni magára a figyelmet: a díjak többnyire koncertmeghívásokkal, esetleg lemezfelvétellel is járnak. A Tehetséggondozó Program felvételijén Győriványi Ráth György biztatta, vegyen részt a Magyar Állami Operaház próbajátékán. El is nyerte az állást, és fél évig játszott az együttesben. Most németországi próbajátékokra készül, miközben elsősorban szólista karrierre vágyik. A hallgatóság a rövid beszélgetés után meggyőződhetett arról, hogy ez az elképzelés egyáltalán nem irreális: Gábor József zongorakíséretével három darabot szólaltatott meg, melyek interpretációja tökéletes technikai felkészültségről, biztos stílusismeretről és a finomságok iránti érzékenységről tanúskodott. Először J. S. Bach h-moll szonátájának II. és III. tételét játszotta el, majd Schumann Három románca következett, végül François Borne virtuóz Carmen-fantáziáját adta elő, igen nagy sikerrel.

Karosi Júlia

Komjáti Áron, Fónay Tibor és Karosi Júlia

A második félidőben műfajt váltottunk: a Tehetséggondozó Program négy jazzmuzsikus résztvevője közül hárman mutatkoztak be, alkalmi triót formálva. Karosi Júlia énekes, idén végzett a Jazz Tanszéken, Lakatos Ágnes és Berki Tamás növendékeként. Ám némi kitérővel jutott el idáig, 2006-ban ugyanis az ELTE Bölcsészkarán filozófia és esztétika szakon diplomázott. Minthogy zenész családból származik, nem meglepő, hogy végül mégis itt kötött ki. Kár is lett volna nem kihasználni elképesztő hangi adottságait. Bemelegítésként egy bluest játszottak, majd az énekesnő négy saját kompozícióját adták elő, melyeknek angol szövegét is ő írta. Fiatal kora ellenére rutinosan és rendkívül szuggesztíven, ráadásul remek angol kiejtéssel szólaltatta meg ezeket a számokat, előtte vagy utána rövid magyarázatokat fűzve hozzájuk. Gyakorlottsága nyilván annak is köszönhető, hogy 2009 óta rendszeresen fellép saját együttesével, a Karosi Júlia Quartet-tel – első lemezük valószínűleg még ez év végén megjelenik. A CD-piac mai helyzetében nem remélhetnek üzleti sikert ettől a kiadványtól, elsősorban kézbe adható, meghallgatható referenciának szánják. Ezen az estén Komjáti Áron gitáron, Fónay Tibor basszusgitáron kísérte – mindketten nagyszerű szólókkal is megörvendeztették a közönséget.

Szöveg: Aradi Péter

Fotók: Jekken Péter

M E G H Í V Ó

A MÚOSZ Zenei Szakosztálya tisztelettel meghívja

a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tehetséggondozó Programjában

részt vevő fiatal művészek hangversenysorozatának második koncertjére

2011. november 9-én, szerdán este 6 órára

a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházába

(VI. Vörösmarty u. 47/a)

Közreműködik:

Duleba Lívia – fuvola

Jazz-trió:

Karosi Júlia – ének

Komjáti Áron – gitár

Fónay Tibor – basszusgitár

Vendégek:

Dr. Batta András – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora

Furka Beáta – az egyetem Nemzetközi és Intézményfejlesztési Osztályának vezetője

Radóné Wirthmann Julianna – a Tehetséggondozó Program vezetője

Az est moderátora: Horvát János

A belépés ingyenes.

(A Tehetséggondozó Program leírása az előző koncertnél található.)

***

MŰSOR:

Duleba Lívia – fuvola

Francois Borne: Carmen-fantázia fuvolára és zongorára

Robert Schumann: 3 románc, op. 94

zongorán közreműködik: Gábor József

Jazz-trió

jazz-standardek, saját szerzemények

***

Duleba Lívia – fuvola

Születési hely, idő: Nyíregyháza, 1989. 12. 23.

Iskolái, tanárai:
2001-2003: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Miskolc
tanára: Siklósi Tamás
2003-2006: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium
a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Gyakorlóiskolája, Budapest
tanára: Dr. Csetényi Gyula
2007-2009: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest

tanára: Kovács Lóránt
2009-2011: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest

tanára: Bálint János

Mesterkurzusok:

Celso Machado, Emilio Galante, Ittzés Gergely, Matuz István, Adorján András, Emmanuel Pahud, Matej Zupan, Gyöngyössy Zoltán, Dejan Gavric, Gaby Pas Van Riet, Gudrun Hinze, Philippe Benoit, Carlo Jans, James Galway, Bálint János mesterkurzusa

Eredményei:

2007: VII. Országos Elek Tihamér Fuvolaverseny – I. díj; különdíj
2008: IV. Hartai Ferenc Országos Főiskolai Fuvolaverseny – II. díj
2008: Concertino Praga Nemzetközi Zenei Verseny – Összesített különdíj
2009: Prágai Tavasz Nemzetközi Zenei Verseny – középdöntő
2009: Anton Eberst Nemzetközi Fuvolaverseny – I. díj
2010: ARD Nemzetközi Zenei Verseny – középdöntő
2010: Crescendo Nyári Nemzetközi Akadémia Díja a legkiemelkedőbb résztvevő számára

2010-2011: Köztársasági Ösztöndíj
2011: Krakkói Nemzetközi Fuvolaverseny – IV. díj
2011: Allegro Vivo Nemzetközi Nyári Akadémia Díja

2011: Állandó kisegítő az UMZE Kamarazenekarban
2011: Az Operaház I. fuvolistája

Karosi Júlia – ének

Karosi Júlia zenész családból származik. Édesanyja operaénekesnő, bátyja koncertező orgonista. Hatévesen zongorázni, majd hegedülni kezdett, kiskorától kórusban énekelt. A művészet számos területe érdekelte már gyermekként is, verseket írt, komponált, színjátszó szakkörbe járt.
2001-ben az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen filozófia tárgyból nyolcadik helyezést ért el, így egyenes útja vezetett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol filozófia és esztétika szakon 2006-ban diplomázott.
Az egyetem alatt a jazz egyre nagyobb teret hódított az életében, így végzősként megkezdte jazzének tanulmányait Winand Gábornál. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén 2011-ben végzett Lakatos Ágnes és Berki Tamás növendékeként.
Júlia saját zenekarát, a Karosi Júlia Quartet-et 2009-ben alapította. A zenekar főként az énekesnő saját szerzeményeit játssza. Hangzásukon érződik a klasszikus zene és a modern jazz hatása, zenéjük érzékeny, finom, a letisztultságot keresi.
Júlia 2009-ben elnyerte a zsűri különdíját a Zory-ban, Lengyelországban megrendezett Voicingers Nemzetközi Énekversenyen. A díj címe: „Különdíj Karosi Júliának, a jazz-énekléshez való frissítő jellegű megközelítéséért, melyben eredeti motívumokat használ.” A zsűri tagjai: Grazyna Auguscik, David Linx, és Pawel Brodowski voltak.
2010-ben a Zeneakadémia által indított tehetséggondozó pályázat öt kiemelt hallgatója közé választotta a pályázat elbírálására kijelölt független zsűri: Szabó Dániel, Bacsó Kristóf és Bércesi Barbara.
2011-ben a Magyar Jazz Szövetség által rendezett Jazz Combo versenyen Sketches cimű művével második helyezést ért el zenekara.

Komjáti Áron – gitár

1986. június 21-én született Pécsett. Zenei tanulmányait hétévesen az Apáczai Zeneiskolában kezdte Tóth Zoltán majd Sára Erika növendékeként. Középiskolás évei alatt a klasszikus gitártól a könnyűzene (jazz, blues, funk) és a megzenésített versek felé fordul érdeklődése. Ostinato nevű együttesével első CD-jét is ezekben az években készítette el, Hívójel címmel. Ez idő alatt az említett zenekarral számos országos rendezvény és művészeti verseny résztvevője (a keszthelyi Helikon és a Kaleidoszkóp nemzetközi vers- fesztivál első díjasa). Zeneelméleti és jazzgitár tanulmányait Pécsett Tóth Zoltánnál kezdi, majd 2005-ben felvételt nyer Budapestre, az Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszakára, ahol Czirják Csaba és Barcza-Horváth József a tanára. 2007-ben felveszik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-tanszára, ahol Babos Gyula és Horányi Sándor növendékeként folytatja tanulmányait.
Egyetemista évei alatt saját triójával, illetve kvartettjével koncertezik országszerte, valamint számos hazai formáció tagja. Jelenleg tagja az india-jávai zenét játszó Masala zenekarnak, ahol Zana Zoltán, Horváth Balázs, és H. Magyar Kornél a zenésztársai. Tagja Kovács Linda énekesnő zenekarának is, ahol korábbi tanárával, Barcza-Horváth Józseffel, valamint Bacsó Kristóffal és Schreck Ferenccel dolgozhat. Többször lehetősége nyílt színpadra állni a Fekete-Kovács Kornél vezényelte Modern Art Orchestra tagjaként.
2010 szeptemberétől a Dunaharaszti Zeneiskola tanára, 2011 nyarán bachelor diplomát szerzett a LFZE Jazz tanszakán.

Fónay Tibor – basszusgitár

1987. szeptember 27-én született Hódmezővásárhelyen. Zenész családból származik, de zenei tanulmányait viszonylag későn, 13 éves korában kezdtem el, amikor beiratkozott a hódmezővásárhelyi Péczely Attila Zeneiskolába. Itt Vincze György volt a tanára, aki a könnyűzenei szakon tanította basszusgitárra. Két évvel később a Mindszenti Alapfokú Zeneiskolában folytatta tanulmányait, ahol Kaszás László basszusgitárra, Bencsik Attila pedig zongorára tanította. Az érettségi után, 2006-ban felvételt nyert a székesfehérvári Dr. Lauschmann Gyula Jazz Szakközépiskolába, ahová két évig járt. Itt Mits Gergő és Máthé László voltak a tanáraia. 2008-ban felvették a Zeneakadémia Jazz tanszakára. Jelenleg az egyetem mesterképzésére jár, tanára Lattmann Béla. A 2. évfolyamtól klasszikus bőgőt is tanul Járdányi Gergelynél.

Fontosabb fellépései:

2006: Párizs – Féte de la musique

2010: Eger – Binder Károly: Concerto,

2010: Görögország – Korfu,

2011: Binder Károly: Concerto (Olasz Intézet, Müpa)

Többek közt a Live Act Folk, a Freezio, a Mydros, a Pintér Péter trió és a Funktastic zenekarok tagja. Számos neves hazai zenész oldalán játszott már, úgy mint: László Attila, Binder Károly, Borbély Mihály, Fábián Juli…